bellAtristic

KÖNVYAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek

Goran Episcopus: Az utolsó illír

„Első pillantásra valami ősi, történelem előtti történetet vártam, és nem csalódtam.” – ez a gondolat suhan át a fejemen újra és újra, amikor Az utolsó illír borítójára pillantok. Sötétségből érkező veszedelmes és mégis lenyűgöző villámok. Figyelmeztetés és az erő megtestesülése.

És már vissza is léptünk mondhatni az időszámítás elejére. Egy olyan korba, amelyet a történelemkönyvekből csak módjával ismerünk. Érdekes módon úgy tűnik nekem, hogy erről az időszakról nem tanultunk olyan sokat az iskolában. Abban a vonatkozásban pedig egyáltalán nem, ahogyan azt az író megközelíti. Rendkívül érdekes módon.

Én szégyen nem szégyen, nem tudtam, hogy kik voltak az illírek. Sőt, azt sem, hogy egyáltalán volt ilyen népcsoport. Jobban belegondolva valószínűleg sok más népcsoportról sincs tudomásom, akik abban a korban éltek, amikor a történet játszódik. Hiszen a legfontosabb, hogy a főbb történelmi eseményekkel tisztában legyen az ember, ami írott korszakokban lejátszódott.

Mégis most, hogy elolvastam ezt a regényt, nagyon hálás vagyok Goran Episcopusnak, hogy megírta ezt a történetet. Amíg olvastam, folyton az járt a fejemben, hogy ha több ilyen mű kísérte volna történelem tanulásának folyamatát mondjuk a gimnáziumban és az után is, sokkal érdekesebbnek, és megjegyzésre méltónak találtam volna több történelmi eseményt is. Nagyon érdekes a könyv, az ember ott érzi magát az történések sodrában.

Az a történelmi esemény pedig, aminek néven nevezését mindezidáig szándékosan elkerültem, hogy aztán minél nagyobb érdeklődésre tarthasson számot, nem más, mint a Honfoglalás. Ennek folyamatát és eseményeit írja le a szerző igen olvasmányos formában, egészen részletekbe menően. Az ember képzeletben szó szerint ott áll a vérszerződés megújításánál.

Hogyan érkeztek a Kárpát-medencébe a magyarok? Hogyan fogadták őket az itt élő népek? Ki hogyan taktikázott, hogy a legkevesebb ember- és vagyonveszteséggel járjon a hódítás? Ki harcolt és ki folyamodott inkább a diplomáciához? Mit jelentett akkor magyarnak lenni, magyarrá válni? Merthogy aki behódolt, az tulajdonképpen azzá vált.

Ki kell emelnem, hogy nem légből kapott tudásanyag van felsorakoztatva a könyvben, már az olvasás során is kitűnik, hogy komoly korhű információtömeg volt az, amiből az író gazdálkodott, és ezt alátámasztja a kötet végén feltüntetett majdnem háromoldalnyi szakirodalom is, amely erős hitelességet nyújt az érdeklődő olvasónak.

A főszereplő Predslav, az utolsó illír. Éppen egy gladiátor harc kellős közepén találjuk, amikor elkezdi a mesélést. Ez már csak szimbolikusnak nevezhető küzdelem, régen vége az efféle harcoknak, de az ifjak még kipróbálják magukat benne. Ő azért van úton egyébként, hogy édesapjának pápai iratot szerezzen, melyet az átadhat fogvatartóinak. Útközben sok találkozásban van része, köztük egy meghatározó is van, amely egész életére hatással lesz. Beköszönt ugyanis a szerelem, amikor összetalálkozik a magyar Árpád vezér lányával. A történet innentől vesz érdekes fordulatot, amely során tanúi lehetünk a magyar nép térhódításának és a történelem már ismert eseményei is a szemünk előtt játszódnak le.

A kötetben egymást érik a szebbnél szebb illusztrációk, amelyek még látványosabbá teszik a regényt. Olvastam Goran Episcopusról, hogy illusztrációit maga készíti. Remek történet remek képekkel, kalandos történetszövéssel. Tragédia és boldogság, élet és halál mind jelen vannak egy új állam születése közben. Érdemes elolvasni, ha színesebb képet szeretnénk kapni a magyar állam kialakulásának mikéntjéről, és mindezt szívesen tennénk egy lebilincselő regény formájában.