KÖNVYAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek
Goran Episcopus: Az
utolsó illír
„Első pillantásra
valami ősi, történelem előtti történetet vártam, és nem csalódtam.” – ez a
gondolat suhan át a fejemen újra és újra, amikor Az utolsó illír borítójára
pillantok. Sötétségből érkező veszedelmes és mégis lenyűgöző villámok.
Figyelmeztetés és az erő megtestesülése.
És már vissza is
léptünk mondhatni az időszámítás elejére. Egy olyan korba, amelyet a
történelemkönyvekből csak módjával ismerünk. Érdekes módon úgy tűnik nekem,
hogy erről az időszakról nem tanultunk olyan sokat az iskolában. Abban a vonatkozásban
pedig egyáltalán nem, ahogyan azt az író megközelíti. Rendkívül érdekes módon.
Én szégyen nem szégyen,
nem tudtam, hogy kik voltak az illírek. Sőt, azt sem, hogy egyáltalán volt
ilyen népcsoport. Jobban belegondolva valószínűleg sok más népcsoportról sincs
tudomásom, akik abban a korban éltek, amikor a történet játszódik. Hiszen a
legfontosabb, hogy a főbb történelmi eseményekkel tisztában legyen az ember,
ami írott korszakokban lejátszódott.
Mégis most, hogy
elolvastam ezt a regényt, nagyon hálás vagyok Goran Episcopusnak, hogy megírta
ezt a történetet. Amíg olvastam, folyton az járt a fejemben, hogy ha több ilyen
mű kísérte volna történelem tanulásának folyamatát mondjuk a gimnáziumban és az
után is, sokkal érdekesebbnek, és megjegyzésre méltónak találtam volna több
történelmi eseményt is. Nagyon érdekes a könyv, az ember ott érzi magát az
történések sodrában.
Az a történelmi esemény
pedig, aminek néven nevezését mindezidáig szándékosan elkerültem, hogy aztán
minél nagyobb érdeklődésre tarthasson számot, nem más, mint a Honfoglalás.
Ennek folyamatát és eseményeit írja le a szerző igen olvasmányos formában,
egészen részletekbe menően. Az ember képzeletben szó szerint ott áll a
vérszerződés megújításánál.
Hogyan érkeztek a
Kárpát-medencébe a magyarok? Hogyan fogadták őket az itt élő népek? Ki hogyan
taktikázott, hogy a legkevesebb ember- és vagyonveszteséggel járjon a hódítás?
Ki harcolt és ki folyamodott inkább a diplomáciához? Mit jelentett akkor
magyarnak lenni, magyarrá válni? Merthogy aki behódolt, az tulajdonképpen azzá
vált.
Ki kell emelnem, hogy
nem légből kapott tudásanyag van felsorakoztatva a könyvben, már az olvasás
során is kitűnik, hogy komoly korhű információtömeg volt az, amiből az író
gazdálkodott, és ezt alátámasztja a kötet végén feltüntetett majdnem háromoldalnyi
szakirodalom is, amely erős hitelességet nyújt az érdeklődő olvasónak.
A főszereplő Predslav,
az utolsó illír. Éppen egy gladiátor harc kellős közepén találjuk, amikor
elkezdi a mesélést. Ez már csak szimbolikusnak nevezhető küzdelem, régen vége
az efféle harcoknak, de az ifjak még kipróbálják magukat benne. Ő azért van
úton egyébként, hogy édesapjának pápai iratot szerezzen, melyet az átadhat
fogvatartóinak. Útközben sok találkozásban van része, köztük egy meghatározó is
van, amely egész életére hatással lesz. Beköszönt ugyanis a szerelem, amikor
összetalálkozik a magyar Árpád vezér lányával. A történet innentől vesz érdekes
fordulatot, amely során tanúi lehetünk a magyar nép térhódításának és a
történelem már ismert eseményei is a szemünk előtt játszódnak le.
A kötetben egymást érik
a szebbnél szebb illusztrációk, amelyek még látványosabbá teszik a regényt.
Olvastam Goran Episcopusról, hogy illusztrációit maga készíti. Remek történet
remek képekkel, kalandos történetszövéssel. Tragédia és boldogság, élet és
halál mind jelen vannak egy új állam születése közben. Érdemes elolvasni, ha
színesebb képet szeretnénk kapni a magyar állam kialakulásának mikéntjéről, és
mindezt szívesen tennénk egy lebilincselő regény formájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése