2024. november 23., szombat


 

KÖNYVAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek

Pintér Illangó: A fennsík titka

Hát ilyen az, amikor egy szerzőt, jelen esetben egy nagyon komoly írói tehetséggel megáldott lányt, már a kezdetektől támogatnak. Amikor egy családi háttér igen korán felismeri és elismeri a szárnyra kapó fantáziavilágot, amely remek szókinccsel párosulva kelti életre az érdekesebbnél érdekesebb történeteket.

Ez a regénye, A fennsík titka egy egészen aktuális és komoly témát jár körbe, még pedig a digitalizáció hatását a családok életére. Ráadásként még különlegesebbé teszi a dolgot, hogy mindezek a gondolatok egy olyan interneten felnövő fiatal nemzedékből származó lányt foglalkoztatnak, mint Illangó.

Mégis vannak kivételek, mint amilyen ő is. Már néhány oldal után kitűnik, hogy egy mélyen vallásos családból származó szerzőről van szó, akit intenzíven foglalkoztat a kereszténység, mind történetét, mind megélését illetően. Egyértelműen látszik, hogy életét átszövi a hit, de ugyanakkor teljesen érhető módon neki is megvannak a maga kérdései és kételyei, az olvasónak még sincs kétsége afelől, hogy az Istenhit oldalán leli meg a választ minden felvetésére. Érteni szeretne, megismerni, mélyen átélni, és megnyugvást, kiegyensúlyozottságot, támaszt talál nem csak a szülői környezetében, de a saját neveltetésében is.

A történet három lányról szól, akik a maguk módján mind a mindennapok sivár egyhangúságával küzdenek, amelynek okát egyértelműen a mobiltelefon, az internet egyre erősebb térhódításában látják. Úgy érzik, nem törődnek velük, sőt nem is szereti őket a családjuk. Szöszi lázad fel ez ellen a legradikálisabb módon azzal, hogy egyszerűen elszökik otthonról, s teszi mindezt olyan határozott céltudatossággal és szervezéssel, hogy az egészen lenyűgöző. A tervét teljes mértékben sikerül keresztülvinnie, sok nehézségen megy keresztül, de a kövér, kétségbeesett lányból a kötet végére egy edzett, határozott, saját útját járó ember lesz, aki megküzd a saját démonaival, és végül hazatér.

A másik két lány Blanka és Andi története is hasonló útkeresést mutat, de ők nem szakadnak ki a civilizáció bűvköréből, sőt úgy tűnik, hogy Blanka a két világ határán állva segítőjévé, társává válik Szöszinek véletlen találkozások során. Beletelik némi időbe, amíg a kapcsolatok világossá válnak, és végül összefonódnak, ám mindez úgy következik be, hogy a szerző könnyeket tud csalni és ámulatba tud ejteni az utolsó oldalakat olvasva.

Nem kevés bibliai jelenetet, leírást, magyarázatot és keresztény történelmet találunk a könyv számos oldalán, de mindez csak érdekesebbé teszi az olvasást, mert megmutatja a hit, a vallás számos aspektusát. Nem akar megtéríteni, inkább gondolatokat, lélekemelést kínál. Lehetőségeket mutat, miként gondolkozhatunk. A jó és negatív oldalt is megmutatja, kimondatlanul is felhívja a figyelmet az esetlegesen felmerülő veszélyekre. Olyan részletes a kidolgozása, hogy egészen megdöbbentheti az Olvasót egy szerző fiatal kora dacára tanúsított tájékozottsága.

Felmerül bennem a kérdés: én képes lennék ennyi ideig élni a Bükk fennsík egyik barlangszállásán? Mi tudna rávenni ilyen mértékű elszántságra? A könyv két főszereplőjéről is elmondható, hogy művészlélek. Szöszi verseket ír, Blanka tehetséges festő. Talán ez az érzékenység az, ami eljuttatja odáig a szeretetre éhes Szöszit, hogy ilyen szélsőséges lépésre szánja el magát. Mindenekfelett a szabadság a legfontosabb neki. Feltűnő a könyv vége felé, amikor eldönti, hogy hazatér, hogy mennyire hiányzik neki az erdő csendje, nyugalma, harmóniája. Igen, ezért lehet, hogy érdemes lenne kiszakadni egy kis időre a rohanó, zajos világból.

A történet nagyon megnyugtató véget ér egyelőre, mindenki viszonylagos nyugalomra talál, de amint fény derül az igazságra, és a kapcsolatok kuszasága kiegyenesedik, sejteni lehet, hogy lesz még itt folytatás. Érezhető a gondolatfűzésen, hogy fiatal a szerző, viszont olyan részletességgel írja le a kalandokat, és olyan olvasmányosan, hogy megmondom őszintén, alig várom a folytatást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése