KÖNYVAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek
Pintér Illangó: A
fennsík titka
Hát ilyen az, amikor
egy szerzőt, jelen esetben egy nagyon komoly írói tehetséggel megáldott lányt,
már a kezdetektől támogatnak. Amikor egy családi háttér igen korán felismeri és
elismeri a szárnyra kapó fantáziavilágot, amely remek szókinccsel párosulva
kelti életre az érdekesebbnél érdekesebb történeteket.
Ez a regénye, A fennsík
titka egy egészen aktuális és komoly témát jár körbe, még pedig a digitalizáció
hatását a családok életére. Ráadásként még különlegesebbé teszi a dolgot, hogy mindezek
a gondolatok egy olyan interneten felnövő fiatal nemzedékből származó lányt
foglalkoztatnak, mint Illangó.
Mégis vannak kivételek,
mint amilyen ő is. Már néhány oldal után kitűnik, hogy egy mélyen vallásos
családból származó szerzőről van szó, akit intenzíven foglalkoztat a
kereszténység, mind történetét, mind megélését illetően. Egyértelműen látszik,
hogy életét átszövi a hit, de ugyanakkor teljesen érhető módon neki is
megvannak a maga kérdései és kételyei, az olvasónak még sincs kétsége afelől,
hogy az Istenhit oldalán leli meg a választ minden felvetésére. Érteni szeretne,
megismerni, mélyen átélni, és megnyugvást, kiegyensúlyozottságot, támaszt talál
nem csak a szülői környezetében, de a saját neveltetésében is.
A történet három
lányról szól, akik a maguk módján mind a mindennapok sivár egyhangúságával
küzdenek, amelynek okát egyértelműen a mobiltelefon, az internet egyre erősebb
térhódításában látják. Úgy érzik, nem törődnek velük, sőt nem is szereti őket a
családjuk. Szöszi lázad fel ez ellen a legradikálisabb módon azzal, hogy
egyszerűen elszökik otthonról, s teszi mindezt olyan határozott
céltudatossággal és szervezéssel, hogy az egészen lenyűgöző. A tervét teljes
mértékben sikerül keresztülvinnie, sok nehézségen megy keresztül, de a kövér,
kétségbeesett lányból a kötet végére egy edzett, határozott, saját útját járó
ember lesz, aki megküzd a saját démonaival, és végül hazatér.
A másik két lány Blanka
és Andi története is hasonló útkeresést mutat, de ők nem szakadnak ki a civilizáció
bűvköréből, sőt úgy tűnik, hogy Blanka a két világ határán állva segítőjévé,
társává válik Szöszinek véletlen találkozások során. Beletelik némi időbe, amíg
a kapcsolatok világossá válnak, és végül összefonódnak, ám mindez úgy következik
be, hogy a szerző könnyeket tud csalni és ámulatba tud ejteni az utolsó
oldalakat olvasva.
Nem kevés bibliai
jelenetet, leírást, magyarázatot és keresztény történelmet találunk a könyv
számos oldalán, de mindez csak érdekesebbé teszi az olvasást, mert megmutatja a
hit, a vallás számos aspektusát. Nem akar megtéríteni, inkább gondolatokat,
lélekemelést kínál. Lehetőségeket mutat, miként gondolkozhatunk. A jó és
negatív oldalt is megmutatja, kimondatlanul is felhívja a figyelmet az
esetlegesen felmerülő veszélyekre. Olyan részletes a kidolgozása, hogy egészen
megdöbbentheti az Olvasót egy szerző fiatal kora dacára tanúsított
tájékozottsága.
Felmerül bennem a
kérdés: én képes lennék ennyi ideig élni a Bükk fennsík egyik barlangszállásán?
Mi tudna rávenni ilyen mértékű elszántságra? A könyv két főszereplőjéről is
elmondható, hogy művészlélek. Szöszi verseket ír, Blanka tehetséges festő. Talán
ez az érzékenység az, ami eljuttatja odáig a szeretetre éhes Szöszit, hogy
ilyen szélsőséges lépésre szánja el magát. Mindenekfelett a szabadság a
legfontosabb neki. Feltűnő a könyv vége felé, amikor eldönti, hogy hazatér,
hogy mennyire hiányzik neki az erdő csendje, nyugalma, harmóniája. Igen, ezért
lehet, hogy érdemes lenne kiszakadni egy kis időre a rohanó, zajos világból.
A történet nagyon
megnyugtató véget ér egyelőre, mindenki viszonylagos nyugalomra talál, de amint
fény derül az igazságra, és a kapcsolatok kuszasága kiegyenesedik, sejteni
lehet, hogy lesz még itt folytatás. Érezhető a gondolatfűzésen, hogy fiatal a
szerző, viszont olyan részletességgel írja le a kalandokat, és olyan
olvasmányosan, hogy megmondom őszintén, alig várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése