bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Frank Herbert: A Dűne

Előre bocsátom, eddig nem voltam sci-fi rajongó. Sőt, eléggé távol állt tőlem ez a műfaj. Azért határoztam el, hogy beleolvasok ebbe a könyvbe, mert volt néhány olyan plattform, ahol szembejött velem a nyáron a történet legújabb feldolgozása többek között olyan hírességek, mint Timothėe Chalamet, Zendaya, Javier Bardem, Jason Momoa és Christpher Walken főszereplésével. És azt kell mondanom, felkeltették az érdeklődésemet.

Alapjában véve olyasféle benyomást tett rám az előzetes, mint a Star Wars. Sötét, nyomasztó jövőbeli világ, amelyben mégis súlyos, nagy volumenű események következnek egymás után. Szokatlan minden, a környezet, amelyben játszódik, a ruhák, az emberek. Már ha egyáltalán emberek. Valamit meg lehet sejteni a mibenlétükről, de nem sokat. Nagy-nagy rejtély.

Aztán elmentem a könyvtárba, és megkerestem. Akkor szembesültem vele, hogy nem egyetlen könyv, de egy egész sorozat rejti ezt az eposzszerű történetet, amely sok szálon fut, míg végül egyetlen egyben egyesül. Nem maradunk a Földön, kilépünk az Univerzumba, és utazunk a bolygók között. Leegyszerűsítve így kezdeném.

Igen ám, de miért lenne ennyire könnyű? A Dűne főcselekménye az Arrakis bolygón játszódik, ahol semmi sem az, aminek első pillanatban látszik. Nagyon érdekesen bontakozik ki a cselekmény, és közben gyakorlatilag megismerünk egy másik kultúrát a maga nyelvhasználatával. Egy kitalált világnak tűnik, de olyan határozottsággal van felépítve, hogy felmerül a gyanú, valahonnan összeszedte mindezt a szerző. Az elején azt hittem, mással sem fogom tölteni az időt, minthogy minden idegen kifejezésnek utánanézzek, és már előre láttam, hogy ezért fogom letenni a könyvet. Aztán megtaláltam a terminológiát a végén, és ahogy fokozatosan megismerkedtem a fogalmakkal, úgy kezdett még jobban érdekelni a dolog.

Arra is rájöttem közben, hogy van valamiféle párhuzam a mi világunk fogalmai és az övék között, és a szövegkörnyezet is olyan míves, hogy tulajdonképpen ezek alapján is meg lehet sejteni a szavak értelmét. Igencsak kidolgozott könyv, egy civilizációt érintő több témát is igen átgondoltan ír le, elképesztő gondolatmeneteket rejt. Igen, akadt némi probléma az évszámok és időbeliség helyes egyeztetésével, amelyre itt-ott fel is hívták a figyelmet a könyv újbóli kiadásának szerkesztői, de ezúttal nem lehetett nem megbocsátani ezt a tévedést, miután minden mást olyan lenyűgöző pontossággal ábrázol.

Mit csinál egy nép vagy akár egy civilizáció, ha olyan környezetben kell élnie, ahol gyakorlatilag nincs víz? Vannak, akik ebbe születnek, és vannak, akik beleérkeznek. Hatalmas a mentalitásbeli különbség, és a kultúra, a szokások, az élet rendje is e szerint épül fel. Módszereket, technikákat kell kidolgozni és a használni, hiszen ettől a ténytől még az emberi szervezet igényli a vizet, nem is akármilyen mértékben. És erre épül fel a vallás, a hétköznapok, az egész élet.

Apropó, ha már vallás. Ez a másik elképesztő dolog ebben a könyvben. A spiritualitás, a mentális és pszichés technikák tudása sarkalatos tulajdonsága az egyes szereplőknek, és nem is akármilyen szinten mozognak benne. Itt és most nem írom le mindazt, amit erről a könyvben olvastam, de nagyon érdemes elmélyülni benne, milyen szinten tudnak benne mozogni embereink, és ez mennyiben határozza meg az életüket.

Főszereplőnk a neveltetésének és vele született adottságainak köszönhetően jóval magasabb szinten van a mentális technikák tudását tekintve, mint bárki. Az egyetlen probléma még kezdetben, hogy fiatal, néhány tekintetben tapasztalatlan. Mégis. Az egyik legfőbb próbatétel során, amelynek az a fő célja, hogy megállapítsa, valóban ember-e, úgy állja ki a halálos feladatot, ahogy sem előtte, sem utána senki. Miért merül fel egyáltalán, hogy ember-e? I. sz. 10 000 után vagyunk. Messze túl a robotika csúcstechnológiai fejlődésén. Szinte minden tudományág magas szintre fejlődött. Utaznak a világegyetemben. A mentális technikák is magas szinten állnak, amikor a Hang használatával a beavatottak befolyásolni tudnak másokat, uralkodni tudnak az elméken. Paul pedig meg is teszi több ízben, s nemcsakhogy nem hal bele a próbatétélbe, de ragyogóan helyt áll benne. Hogy hogyan, abból ízelítő található a You Tube-on, a könyvben pedig részletes leírás. Mindkettőt érdemes megnézni, áttanulmányozni.

Még egy szálat kiszakítva a jelenetek közül, meg kell említenem a homokférgek megjelenését. Hatalmas állatok, monumentálisak. Ilyen a szerepük is. Az emberek rettegnek tőlük, legalábbis azok, akik csak hébe-hóba kerülnek közelebbi kapcsolatba velük. Menekülni kell előlük, mert pusztítóak, mindent elnyelnek, amiben veszélyt látnak. A filmelőzetes is úgy mutatja be őket, hogy az embernek borsódzik tőlük a háta. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a történet során egy népcsoport, név szerint a fremenek, akik egészen döbbenetes dolgot képesek művelni a ezekkel a hatalmas állatokkal. Meglovagolják őket… 

Mindent egybevetve engem megfogott a könyv, és elárulom, hogy van néhány olyan aspektus, amelyekről nem írtam, mert akkor ez egy nagyon hosszú könyvajánló lenne, és nem is tudnám úgy visszaadni a tartalmat, ahogy azt a történet megérdemelné. De biztosíthatok mindenkit, hogy a filmhez nagyon jól jönnek a könyv mélységei, és bravúros gondolatmenetei. Jobban érthető az egész, és olykor sokat segít, ha az ember mögé láthat a dolgoknak. Aztán persze jöhet a nagystílű látványvilág is. Ajánlom tehát az elolvasását, és bizton állíthatom, hogy igen érdekes világba csöppen majd az olvasó, amely garantáltan kiszakítja a hétköznapokból.

A történet többi kötetének ajánlója is várható a jövőben!