bellAtristic

KÖNYVAJÁNLÓ

Laura meséi – 1. Kötet – Íku, Kesu és Tincsi mókusmeséi

Ha ma valaki azzal a szándékkal megy be a Libri, a Líra vagy más könyvterjesztő hálózatok boltjaiba, hogy meséskönyvet válasszon a gyermeke számára, esetleg bevezette azt a szokást otthonában, hogy elalvás előtt legalábbis egy mesére összekuckózik a csemetéjével, akkor nincs könnyű dolga. Különösen igaz ez, ha egy szülő számára nem volt megszokott a saját gyermekkorából sem az olvasás, így még annyi támpontja sincs, hogy mit jelentett az ő generációjának a mesék világa.

Az évek során, és különösen az utóbbi időben azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapott és kap a mesélés, a történetek fontossága. Rengeteg színes kötet sorakozik a polcokon már az egészen aprócska csöppségek számára is, mondhatnám, nem lehet elég fiatal korban elkezdeni a szókincs és a fantázia gazdagításának ösztönzését. Nem kezdem most el itt sorolni a régi nagy klasszikusokat, sem az újonnan megjelent nagy favoritokat. Van belőlük jó néhány.

Ehelyett inkább egy olyan kötetre hívom fel a figyelmet, amely nem csak tetszetős és tartalmas, hanem ráadásul egy olyan szerző tollából származik, aki jelentős hangsúlyt fektet a mesék terápiás fontosságára. Nem olyan régi keletű ez a dolog, mégis nagyon fontos szerepet kaphat a gyerekek mentális egészségének pozitív alakulásában. Laura intenzíven foglalkozik ezzel a módszerrel, és a jövőben is arra a törekszik, hogy népszerűbbé tegye.

Amikor először hallottam tőle a meseterápiáról, természetesen nem arra gondoltam, hogy beteg gyerekeket gyógyít vele. Mert a terápia szó tud negatív felhangot kapni, ha az ember nincs tisztában vele, vagy nem olvas utána, miről is van szó. Ez esetben a gyógyítás vagy inkább nevezném problémamegoldásnak a mentális és lelki gondok, élethelyzetek feloldására, kezelésére irányul, legyen az olyan hétköznapinak vagy az élet velejárójának nevezhető esemény, mint a szülők válása, egy haláleset, testvérek közötti viták, stb. De ide értem azt is, ha egy gyermeknek nehézséget okoz a tanulás, figyelemzavara vagy viselkedési gondja van. Nem is hinné az ember, micsoda pozitív folyamatokat tud elindítani a fiatalokban egy-egy ilyen meseterápiás alkalom, amikor többféle formában lehetőség nyílik arra, hogy kiadják magukból az őket ért sérelmeket.

Egészen elképedtem, hogy a meséknek micsoda széles tárháza áll rendelkezésre a meseterápia módszerének alkalmazásához úgy, hogy az a gyerekeknek a legkomfortosabb legyen. Egy klasszikus Grimm meséből is ki lehet hozni egy nehéznek tűnő élethelyzet megoldását, ha a szakember jól végzi a dolgát. Ezt pedig maximálisan állítható Lauráról.

Jelen kötete, mely szám szerint az első, három kis mókusgyerek és családjuk történeteit mutatja be nagyon szórakoztató formában. A gyermeki találékonyság - mint tudjuk – kifogyhatatlan, és nem marad el mögötte a felnőtteké sem, ha arról van szó, hogyan tanítsanak az életre vagy pozitív szemléletre. A 6 történetet akár az életből is vehette volna szerző, egyikük sem a valóságtól elrugaszkodott, ugyanakkor egy kedves, közvetlen, a családi életet jól ismerő felnőtt fantáziájával és humorérzékével íródott valamennyi.

Az illusztrációk is dicsérik a készítőjüket, a színes képek nagyon szépen kiegészítik az aranyos történeteket. A folytatás készülőben van, és remélem, hogy abban még több mesét olvashatunk Laurától, akinek weboldalán (https://lauramesei.hu/) nem csak meséket, de verseket, és még sok érdekességet találhatnak az érdeklődők.

Jó olvasást kívánok hozzá!