bellAtristic

  Ezt most csak úgy itt hagyom... ezt is...  SENKI Nem hittem, hogy ilyen nehéz tudni lenni a szabadság? De szabadság ez egyáltalán? Vagy csak a látszata? Most úgy érzem, hogy csupán az. Megvoltak az okai, amiért itthon maradtam, és egyéni vállalkozó lettem. Ebben a formában tűnt a leglogikusabbnak szabadnak lenni manó számára, hogy ha bármi van, itt tudjak lenni, engem lehessen mozgatni. Ez mind szépnek és jónak tűnt kezdetben. Majd akad home office munka, nyelvórákat adok németül és angolul, és abból majd folyik be egy jó kis bevétel, ki lehet belőle fizetni a járulékokat. Így indult minden, és én rábólintottam… Senki nem mondta azonban, hogy ilyen nehéz lesz. „Mit sírsz, mit panaszkodsz folyton?” – látom a szemekben, és hallom a saját belső hangomat, amely feddőn szól rám, valahányszor megszólal bennem ott legbelül valami. Nem lehet elhallgattatni, egyre erősebb, egyre határozottabb, egyre sürgetőbb. Mert: Senki nem mondta, hogy lehet az élet másmilyen is, mint am...

  KÖNYVAJÁNLÓ Fábián Janka: Ida titkai ÉS Bán Mór: Kastély ajándékba Ebben a könyvajánlóban egyszerre két művet is szeretnék a kedves Olvasók figyelmébe ajánlani. E két alkotás nem véletlenül kerül egy bejegyzésbe. Érzésem szerint nagyon reflektálnak egymásra, ha úgy tetszik témájukat és szereplőiket tekintve is fedésben vannak. Sokak kedvelik a Sissi korszakot, Erzsébet királyné idejét, amely rengeteg regény és film témájául szolgált már. Felmerülhetne a kétség, nem unalmas-e már ez a korszak, de mindenkit megnyugtatok, aki a kezébe veszi ezt a két regényt, remek olvasmányokat tarthat benne. Néhány nap alatt olvastam el mindkettőt, és letehetetlennek bizonyultak. Szórakoztató és nagyon olvasmányos mindkettő, és mélyebb történelmi betekintést nyújtanak, ugyanakkor kicsit elmerülhetünk egy elmúlt kor magyar társadalmi viszonyaiban is, szinte ott érzi magát az ember. Fábián Jankára, mint kortárs szerzőnőre már korábban is kíváncsi voltam, és egyáltalán nem csalatkoztam, bi...

  KÖNYVAJÁNLÓ Frank Herbert: A Dűne Előre bocsátom, eddig nem voltam sci-fi rajongó. Sőt, eléggé távol állt tőlem ez a műfaj. Azért határoztam el, hogy beleolvasok ebbe a könyvbe, mert volt néhány olyan plattform, ahol szembejött velem a nyáron a történet legújabb feldolgozása többek között olyan hírességek, mint Timoth ė e Chalamet, Zendaya, Javier Bardem, Jason Momoa és Christpher Walken főszereplésével. És azt kell mondanom, felkeltették az érdeklődésemet. Alapjában véve olyasféle benyomást tett rám az előzetes, mint a Star Wars. Sötét, nyomasztó jövőbeli világ, amelyben mégis súlyos, nagy volumenű események következnek egymás után. Szokatlan minden, a környezet, amelyben játszódik, a ruhák, az emberek. Már ha egyáltalán emberek. Valamit meg lehet sejteni a mibenlétükről, de nem sokat. Nagy-nagy rejtély. Aztán elmentem a könyvtárba, és megkerestem. Akkor szembesültem vele, hogy nem egyetlen könyv, de egy egész sorozat rejti ezt az eposzszerű történetet, amely sok szálon ...

KÖNYVAJÁNLÓ Laura meséi – 1. Kötet – Íku, Kesu és Tincsi mókusmeséi Ha ma valaki azzal a szándékkal megy be a Libri, a Líra vagy más könyvterjesztő hálózatok boltjaiba, hogy meséskönyvet válasszon a gyermeke számára, esetleg bevezette azt a szokást otthonában, hogy elalvás előtt legalábbis egy mesére összekuckózik a csemetéjével, akkor nincs könnyű dolga. Különösen igaz ez, ha egy szülő számára nem volt megszokott a saját gyermekkorából sem az olvasás, így még annyi támpontja sincs, hogy mit jelentett az ő generációjának a mesék világa. Az évek során, és különösen az utóbbi időben azonban egyre nagyobb hangsúlyt kapott és kap a mesélés, a történetek fontossága. Rengeteg színes kötet sorakozik a polcokon már az egészen aprócska csöppségek számára is, mondhatnám, nem lehet elég fiatal korban elkezdeni a szókincs és a fantázia gazdagításának ösztönzését. Nem kezdem most el itt sorolni a régi nagy klasszikusokat, sem az újonnan megjelent nagy favoritokat. Van belőlük jó néhány. Ehe...

  NAPLÓBEJEGYZÉSEK (2024. 09. 23.) - Olvasnivaló Egy pályázat margójára... ("Egymásra lépni tilos!" - nem lettem díjazott, de aki szeretné, elolvashatja.) FESZT   A sátor éppen az emlékmű alatt kapott helyet idén. Őshajónak nevezte el az alkotója ezt az öntött vasból készült szobrot, és tulajdonképpen afféle kilátó funkciót is betölthet azok számára, akik a teret egy hosszabb létra magasságából szeretnék belátni. Igencsak bizarr látvány, amikor a szárnyas angyal hatalmas feje mellett, amely alakját adta az Őshajónak, időnként egy gyermek vagy egy felnőtt feje tűnik elő a sátor ponyvája fölött. Ha nem is nevetek fel, de most meghökkent mosolyra ösztönöz a látvány, és csak kis híja, hogy hangot adjak a furcsa élménynek. Mire elővenném a telefonomat, már el is tűnik az eleven ember, s csak a szigorú arcú angyal marad ott, mintegy figyelmeztetve, hogy ne űzzek gúnyt a művészet e nemes megnyilvánulásából. Ha ezt a szobrot látom, mindig elgondolkodom groteszk testhelyzetén, m...

  NAPLÓBEJEGYZÉS (2024.09.20.) – Duna Szikrázóan kék ég, mérsékelt meleg. Éppen le lehet venni a pulcsit egy kicsit, de ha hosszabb árnyékos részhez érek, rögtön leveszem a derekamról, ahová kötöttem, és borzongva bújok vissza bele, mert annyira jól esik a melege. Ez maradt Borisz után. Nem nálunk tombolt a legerősebben, az ítéletidőből más, körülöttünk lévő országok többet nyertek meg, ott most sokkal rosszabb a helyzet. Persze megúszásról szó sincs, tudhatnánk már, hogy az ilyesfajta időjárási jelenségeknek utóélete van, nekünk meg szép hosszú, sok országot átszelő folyónk, amely ez esetben is szolgált némi „ajándékkal”. – Ti a Duna közelében laktok? Milyen messze vagytok tőle? Feljebb vagy lejjebb, mint a vízszint? – Ilyen kérdések érkeznek otthonról, és én nem teljesen értem elsőre, miért olyan kardinális kérdés ez. Nagy szégyenemre nem követtem különösebben a híradásokat, merthogy nem volt szükség rá. Pedig a fülemig azért eljutott a reggeli készülődés közben, hogy Ausztri...

  KÖNYVAJÁNLÓ Justine Picardie: Miss Dior Ez a könyv számomra a nagybetűs „Hűha!” kategóriába esik. Amikor egy mű sokkal többről szól, mint amit a címe és a fülszövege sugall. Talán még egyetlen könyvajánlónál sem aposztrofáltam úgy az adott kötetet, mint művet, de ezúttal az érdem kijár. Több szempontból is más, de pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy alaposabb megvilágításba helyezi azokat az embereket és kort, amelyről szól. Amikor jó néhány nappal ezelőtt feltettem a kérdést több helyen, hogy mi lenne a reakció, netán hozzászólás arra a hívószóra, hogy Dior, (nem is annyira) meglepő eredményt kaptam. Csendet. Hallgatást. Érdektelenséget. Kettő, azaz kettő darab megnyilvánulásnak nevezhető valami érkezett, egy kacagó emoji (ennek később utána jártam, és világossá vált a miértje, és egy ostoba megszólalás, amelyet gazdája talán inkább meg sem tett volna). Hozzáteszem, valószínűleg én sem voltam teljesen világos, de mentségemre szolgáljon, nekem is az volt a kiindulópontom, ...