KÖNYVAJÁNLÓ – Sikerkönyvek

Fábián Janka: Az Anna-bál szerelmesei

Ó, már megint azok az átkozott előítéletek. Elképesztő, milyen hatékony munkát tudnak végezni az ember fejében. Pedig nélkülük sokkal érdekesebb és tisztább lenne a világ! De hát mindig tanulunk, nem igaz? Mindahányszor szemembe ötlöttek Fábián Janka könyvei a boltok polcain, csak azt vettem tudomásul, hogy a rajtuk ábrázolt nők abroncsos ruhája valamiféle szerelmi történetet sugall a tartalmat illetően, és ennyi. Mindig félretoltam a gondolatot, hogy levegyek akárcsak egyet is fülszöveget olvasni. Pedig milyen nagy ostobaság volt!

Kezdem az ajánlómat ily módon, mert még most is bosszankodom a saját felületességemen. Ennek ellenére azért nálam is eljött az a pillanat, amikor nem mehettem el csak úgy Janka könyvei mellett. Ez egy hete történt a könyvtárban. „A szabadság szerelmesei” Ez már többet ígért, mint a hagyományos szerelmes regények. Rögtön utána kiderült, hogy a teljes képbe tartozik „A monarchia szerelmesei” is, és akkor már erőssé vált bennem a sejtelem, hogy a történelem is szerepet kap. Egy csapásra érdekelni kezdett a dolog. Hazahoztam mindkét kötetet. A meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy egy trilógiával van dolgom, és éppen az első kötete nincs nálam. Iszkiri! Vissza a könyvtárba! És amikor azt is megtaláltam, amiről most írni fogok, akkor éreztem azt, hogy a múlt hetem legjobb napját éltem aznap.

Az írónő neve, mindig itt motoszkált a tudatom mélyén éppúgy, mint a kortársaié (Karády Anna, Budai Lotti, stb.). Mára pedig már az is összeköti őket számomra, hogy mindkettőre erőteljes ihletőként hatott Balatonfüred. És a múlt. Nem csodálom, mellesleg megjegyezve. Egyszer jártam Balatonfüreden, egy táboroztatás alkalmával tettünk a gyerekekkel körutat, de nem sok minden maradt meg belőle, mert egy afféle kisvonatszerű városnéző járműre ültünk fel, és nem teljesen a látványra figyeltem, sokkal inkább a diákokra.

Mégis. Már A füredi lány trilógia után is szerettem volna ott látogatást tenni, most pedig Janka könyveit olvasva ismét felébredt bennem a bakancslistás érzés, hogy körbenézzek arrafelé. Az írónő igen szórakoztatóan ír, szinte ott érzi magát az ember, nem csak a helyen, de abban az időben is. A 19. században. Az pedig még csak hab a tortán, hogy felmerülnek olyan szereplők, mint Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor vagy gróf Festetics László. A szemük láttára épül meg Füred kőszínháza, és szezonokon át kísérhetjük figyelemmel a gyógyvíznek köszönhető üdülők áradatát. A Balaton szépségéről már nem is beszélve. Szinte én is éreztem a forró nyárban Ilka lábát nyaldosó hűvös vizét, látni véltem a korabeli ruhába öltözött embereket, ahogy a promenádon sétálnak.

Remek élmény volt, és nem várok sokat a folytatással sem. Nincs hiány kalandokban, szerelemben, izgalomban és a drámában sem, s mindezt egy olyan milliőben, amelybe az ember – még ha csak néhány pillanatra is –, de szívesen belekóstolt volna. Nos, most egészen közel a valósághoz megteheti az olvasás által, a varázslatos élmény pedig garantált.