KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Ria Anne Donovan: Túlvilági barátság

 

Egy borzongató, megható, karmikus történetet hoztam most nektek. Lehetne egészen szokványos. Igen, sajnos megesik, hogy baleset történik. Ahogyan az is, hogy szerencsétlenségbe torkollik a dolog. Jó emberek sérülnek vagy halnak meg, mert a fatális véletlenek egybeesnek. Ria Anne Donovan történetének is ez a kiindulópontja. Egy közlekedési baleset, aminek egy egész család esik áldozatául.

Nem mindenki lép azonban egyből át a „túloldalra”. Van olyan a szereplők között, aki még időt kap. Talán a búcsúzásra, ki tudhatja biztosan. Alice, a történet főszereplője mindenesetre így éli meg a történteket. Szerencsés módon nyitott a lelke és az elméje, és az álmok segítenek a folyamatban. Így azokba kapaszkodik. És emlékezik.

Gyerekkori jelenetek felelevenítése kíséri az eseményeket. Amikor Alice éppen ébren van, a környezetével kell zöld ágra vergődnie. Egy nagymamával, aki belekeseredett az életébe, és ennek megfelelő a kapcsolata is az unokájával. Egy nővérrel, aki a gyász határán lavírozva próbálja rendbe tenni épp csak elvesztett családja ügyeit, miközben Alice segítségére lenne szüksége, mert a lány közelebb áll egykori szeretteihez, mint ő maga. Egy kollégával, aki segíteni próbál neki, miközben meg kell felelnie a kórház szabályzatának is.

A főhősnő mindeközben elképesztő élményeket él át kómában lévő barátnőjével, és ez idő alatt még egy hihetetlen szerelem is rátalál, ugyancsak a kórház falai között.

Nem egyszerű a téma, és nem is lehet róla egyértelműen, nyíltan beszélni.  Mégis, ahogy haladunk előre a történetben, úgy válik lassanként egyértelművé, hogy ki marad, és ki megy. Persze, az lenne a legjobb, ha mindenki a valóságra ébredhetne. Ám ez nem adathat meg. Ennek ellenére mégis nyugvópontra jutnak a kedélyek, és végül minden a helyére kerül.

Tud a búcsú szép is lenni a maga módján. Csak belenyugodni nehéz. A szerző kétség kívül úgy fonja a szálakat, hogy végül az Olvasó is megért és elfogad mindent. Mit is tehetne mást? Vannak olyan esetek, amikor csak kísérni lehet egy történetet, mert túl fájdalmas vagy felkavaró azt a szereplőkkel együtt átélni. Mégis, megtörténhet. Ria Anne ebben is segít. A „Mi lenne, ha…” elképzelése talán még így a legelviselhetőbb, és az, hogy fellélegzést kínál belőle, még érdekesebbé teszi a sztorit.

A másik oldalt azonban nem igazán ismerjük, csak elképzelni tudjuk. Mi történik ott, ahol még nem a fény vár, hanem várakozni kell? Ahol még a senki földjén van a lélek. Nos, ez is egy elképzelés. És olyan szép is lehet, még ha szomorú is. Mert a remény szikrája a legsötétebb pillanatban is benne van.

 

Jó olvasást kívánok hozzá!