KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Dr. Orosz T. Csaba: Az Árpád-kód

Régóta kerülgettem már ezt a kötetet. Nagyon ígéretes volt ugyanis a címe. A borítója és az azon szereplő név alapján csakis egy valaki juthatott az eszembe, és ez előhozott egy sor történelmi ismeretet. Festmények ötlöttek fel bennem, különösen a Feszty-körkép. Egyszerre lettem kíváncsi, és gondoltam magamban: annyira régen történt már, mi újat lehet még mondani róla?

Hát, kérem szépen, lehetett. Ehhez pedig az kellett, hogy színre lépjen egy kutatótörténész Csaba személyében, aki nem mellesleg író is, és ezek által különös színezetet adjon az oly jól ismert történelmi tényeknek. A magyar őstörténet sok alkotást ihletett már, köszönhetően jelentőségének, és talán annak is, hogy annyira megfoghatatlanul, mégis egyértelműen van jelen a régmúlt emlékei között.

Ezt a könyvet egyedivé teszi, hogy emberközelbe hozza honalapítóinkat. A regény során köztünk élünk, részesei leszünk – még ha csak rövid ideig is – az életüknek, belelátunk gyakorlatilag a gondolataikba is, velük együtt haladunk az újhaza felé.

Van ebben a történetben nem kevés misztikum, de ugyanakkor szerepet kap a kőkemény, reális valóság is. Nagyon is átérezzük, mennyire nehéz dolga volt elődeinknek Pannónia meghódításakor, de tették a dolgukat, mert akkor még a pogánynak nevezett hitrendszer szerint teljesítették be törvényszerű sorsukat.

Számomra az igazán érdekes az volt, hogy honnan eredt az az ősi tudás, amit generációról generációra továbbhagyományoztak, hogy a kereszténység előtt idők hitrendszerei legalább olyan erősen élt az emberekben, mint a későbbi korok egyistenhite, sőt, ha erről olvasok, mindig megszületik bennem az érzés, hogy az erősebb és meghatározóbb volt, bármely következőnél.

Szó se róla, maga a szerző figyelmeztet a fülszövegben, hogy hagyta a képzeletét szárnyalni, hogy lehetséges forgatókönyveket alkotott meg, mi, miért és hogyan történt a Honfoglaláskor. Mégis, ahogy mondani szokták: „minden képzelet szülte mesének van valós tényeken alapuló része”. Ha pedig azt vesszük, hogy ezt egy szakember írta, aki ráadásul kutatásokat is végzett a témában, nos… ez már önmagáért beszél.

Nem tartott sokáig az olvasás, mert magával ragadott a történet. Ha választanom kell a magyar történelem korszakaiból, az elsők között szerepel a listán ez az időszak. És talán nem vagyok ezzel egyedül.

Végezetül még csak annyi: más szerző esetén (lásd pl. Fábián Janka) is vontam már le azt a következtetést, hogy ha része lett volna a történelem tananyagnak legalább ajánlott olvasmány formájában ez a mű, akkor nagyon is élményszerű lett volna a tantárgyként történő tanulása is. Ám ami késett, nem múlott. Most bepótoltam, és örömmel tettem.

Jó szívvel és lelkesen ajánlom minden kedves Olvasó figyelmébe, mert érdemes elolvasni!