KÖNYVAJÁNLÓ – SIKERKÖNYVEK 2026💖

Fábián Janka: Milleneumi napló

Én azt hiszem, minden irodalommal foglalkozó embernek megvan az az írója, etalonja, példaképe, aki nagyon sokat tesz hozzá a szenvedélyéhez. Így, hogy most már több ágával is foglalkozom e területnek, számomra is határozottan kirajzolódik az a világ, amelyikben a legszívesebben mozgok, amikor feltöltődésre vágyom. Dobogós helyen van ezen szerzők, írók között egy hölgy, aki elérte, hogy nemcsak szívesen olvasom, de törekszem arra, hogy valamennyi művét megismerjem, a polcomon tudjam, és ha lehet minél többnél elérjem, hogy ellássa az aláírásával is.

Igen, ő írói nevén Fábián Janka, akiről nem túlzás állítani, hogy ontja magából a történeteket, ráadásul egy olyan zsánerben, amellyel úttörő lett a kortársak között. A történelmi romantikusok legjobbja – számomra mindenképpen – mind tartalmait, mind igényes stílusát tekintve.

Most legújabb könyvét hoztam el bemutatni. A Milleneumi napló a Naplók sorozat újabb, illetve talán utolsó darabja, és abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy ezt az utolsó részt olvastam legelőször közülük. Janka – mint mindig, most is – afféle varázslatot tett rajtam. Én legalábbis annak érzem. Saját bevallása szerint is megvan az a korszak, amelyről a legszívesebben ír, és ez a tény abban a tekintetben is érezhető, hogy az ember egy idő után – igen rövid idő elteltével – úgy érzi, hogy ott van abban a korszakban és térben. És örül, hogy ott van, és szívesen időzne még a szereplők körében sokkal tovább is.

Most is felbukkannak híres emberek, Jókai és Munkácsy olyan magától értetődő része ennek a világnak, mint Blanka családjának bármely tagja. És közben bepillantunk a millenium évébe, eseményeibe, forgatagába, és tesszük mindezt hol egy fiatal nő, hol egy élemedett korú asszony szemszögéből. Dédmama és dédunoka ők ketten. És a kulcsfontosságú naplóik, amelyeket az egyik még azért ír, mert régen azt tette, és kedvet szeretne csinálni hozzá a fiatalnak, míg végül ő is újra örömét leli benne, míg a másik éppen, hogy csak belekezd, de hamarosan olyan kedvvel teszi, hogy folytatni is akarja. Közben pedig az írás új utakat talál a szívében. Újságíró lesz majd belőle, és ennek csíráit már megtaláljuk a történet végén. De az első naplója, a kezdetek is megtisztelő helyet kapnak. Hogy hol? Na, ez az, amit nem árulok el. Ahogyan azt sem, hogy mi minden kerül bele.

Helyette inkább még azt mondom el, nekem mit jelentett ez a könyv. Megvan az a szituáció, amikor az ember tapossa a hétköznapokat? Megvan az, amikor a háziasszonykodás és a munka mellett már csak bedőlni vágysz az ágyba este? De mégis annyira hiányozna valami! Valami plussz, valami más. De nincs idő. Mert írnál. Tudod, hogy milyen boldogságot okoz az, és mégsem. Mert néznél egy jó filmet, ami feltölt, és mégsem. És akkor egyszer csak jön egy sugallat egy kedves és nem mellesleg gyönyörű kötet formájában.  Na, nekem ez volt a Milleneumi napló. Csak hogy legyen egy jó estém. És már majdnem azt mondtam, hogy átfolyok most csak simán egy kedves történeten. Na, igen. Hát nem csak ennyi történt. Mert észrevétlenül elkezdte emelni a lelkemet, és kihúztam magam még a hőségben is, még így is, hogy Paks leállása itt van a kertek alatt, még úgy is, hogy előre félek, hogy bírjuk majd ki a következő napok forróságát, és aztán hogy lesz ebből lehűlés.

Akkor jött Janka, és felemelte a lelkemet, és megsimogatta egy békebeli korszakkal, amikor sokkal többet számított az intelligencia, a műveltség és a kifinomultság. És én mentem vele. És megyek tovább is.

Hozom majd az Emma sorozatot szépen apránként, és aztán a többi naplóregényt is. Mert olvasni jó, és szárnyakat ad. Olvassatok hazait, olvassatok magyar íróktól!😘