KÖNYVAJÁNLÓ – SIKERKÖNYVEK 2025

Leiner Laura: Londonsztori

Régóta készültem erre a regényre. Gyakorlatilag azóta, hogy megjelent. A szerző stílusa a nagyon mai nyelvezet és fogalmazás ellenére – ami nekem kicsit fapados – is megfog előbb-utóbb, pláne, ha jó egy történet.

Ez pedig jó. Alíz, a főhősnő sminkes, méghozzá nagyon jó a szakmájában. Két éve él együtt a barátjával, és már nagyon várja, hogy megkérjék a kezét. Amikor úgy hiszi, eljött az alkalom, kiderül, hogy a lánykérés helyett szakítást tervezett a párja, ő pedig ezután hirtelen felindulásból – és némi segítséggel – úgy dönt, hogy meglátogatja a nővérét az angolok fővárosában.

A Londonsztori egy igen szórakoztató young adult történet, amelyben nemcsak Londonból kap ízelítőt az Olvasó, hanem belecsöppenünk egy nagyon belevaló és befogadó baráti társaságba is, akik éppen esküvőre készülnek.

Természetesen nem maradhat el az sem, hogy főhősnőnk, Alíz – Alice – egy vagány, okos, talpraesett, barátságos csaj legyen, akinek van egy „aprócska” problémája: fél a repüléstől. Ez már csak azért is érdekesebbé teszi a sztorit, mert úgy egy hét leforgása alatt háromszor teszi meg a repülőutat Budapest és London között, minden alkalommal más körülmények között.

Hogyan éli meg valaki, ha fél a repüléstől? Enyhén szólva is nehezen. Pláne, ha a gépnek egy viharon kell átjutnia. Hát az egyenesen horrorisztikus! Még szerencse, hogy Alíz utastársa (egy angol srác, Gavin, aki mellette ül) átsegíti ezen a nehézségen. És akkor kezdődhetnek is a kalandok.

Azt kell mondanom, nagyon jó ötlet az a játék, amit Alíz nővére kitalál az ott tartózkodása során, amikor is lapokra ír fel úti célokat, és azok közül húz minden napra egy látnivalót, amit aztán megnéz. Teszi ezt kezdetben egyedül, de igen hamar akad társa a városnézések során.

Nekem nagyon tetszett, hogy nem „csak” a nevezetességek kerülnek szóba, hanem úgy általában Anglia (London), az időjárásával és az ételeivel együtt. Tehát igazán ott érezhetjük magunkat a helyszínen a szereplőkkel együtt, amint többször eláznak, vagy szemerkélő esőben sétálgatnak. Alíznak merőben szokatlan, hogy 15 fokban ők már nyári ruhákban járkálnak, míg ő majd megfagy, és párját ritkítja a szép nyári napos idő.

Többször szóba kerül a fish and chips, akárcsak más finomságok, és igen, az ember rögtön kedvet is kap hozzá. Megmosolyogtató, hogy az angolok nem ezt eszik minden nap, és az még inkább, hogy Gavin egyszer eszik belőle, majd közli, hogy nem az a kedvence.

A többit már olvassátok el magatok, de hogy ehhez még több kedvetek legyen, ide teszek két párbeszéd részletet kedvcsinálónak:

„– Tudod, mit mondana erre a Gonzales házaspár?
– Nem, és furcsa, ha te igen – néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
– Hogy ha az élet citrommal kínál…
– Készíts belőle limonádét? – tippeltem.
– Majdnem. Kérj hozzá sót és tequilát – helyesbített. – Mexikóiak – tette hozzá magyarázatképpen.”

„– Mi volt az? – kérdeztem sietősen Gavintől.
– Hogy a magyar lányok a legszebbek – tette hozzá.
– Ó, igen, ez ilyen ezeréves mondás nálunk – legyintettem.
– Nem tudom megcáfolni – mondta a helyéről felállva, amire elmosolyodtam.”