KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-HELMA könyvek

Faragó Tamás: Roki vagy nem roki

Amikor először kezembe került a kézirat, az tűnt fel rajta, hogy a cím nem kérdésként szerepel. Semmi kérdőjel. Ez pedig már önmagában is változtat a belső tartalmon. Mert a szerző nagyon jelentős kérdésekkel foglalkozik.

Faragó Tamás nem külső szemlélőként írta ezt a könyvet. Nem elméleti síkon közelít. Mindazt, amit elmond a saját bőrén tapasztalta és tapasztalja meg, és minden bizonnyal mind a mai napig gyakorta felmerül benne a gondolat: vajon az élet minden területére egyértelműen érvényes-e, hogy a sérült ember, ahogyan ő nevezi magát és sorstársait, valóban csökkent értékűnek számít, és ha igen, mennyiben igényel más bánásmódot – legyen az rosszabb esetben hátrányos vagy ’jobb’ esetben kíméletesebb – mint az átlagember.

Olvasószerkesztő-korrektoraként egyértelműen állíthatom, hogy nem. Ugyan van különbség sérülés és sérülés között, de sok esetben ettől még rendkívül tehetséges és értelmes emberekről beszélünk. Tamás művelt, intelligens és tájékozott, aki ráadásul abban találta meg élete hivatását is, hogy olyan embereknek segítsen szociális munkásként, akik szintén valamilyen sérüléssel élnek.

Amikor először beszéltünk telefonon, többféle benyomás is azonnal felmerült bennem. Az elsők egyike volt a szimpátia és az elképedés. Mert ha lehet ilyet mondani, a kézirat mondanivalója alapján nagyobb nehézségekre számítottam. Akivel pedig szembesültem, az egy igen értékes, mély gondolkodású, kedves, barátságos, és okos ember, aki születésekor került oxigénhiányos állapotba, ezért két igen szembeötlő jellemzővel bír. Amit én nem láttam még, ő mesélte: hogy a járása bicegős. A másik, amit viszont egyértelműen hallottam a videóchateinken keresztül, hogy lelassult beszéde van.

Az esze viszont vág, mint a borotva, és ez a munkájában nagyon fontos. Könyvében az életéből is kapunk némi ízelítőt, de ahogyan ő is írja, nem önéletrajzi művet tart a kezében, aki első kötetét a kezébe veszi. Sokkal inkább egy átfogó képet ahhoz, hogy a társadalom lássa és értse, hogyan kezeljék jól, és milyen módon semmi esetre sem a sérült embereket.

Tamás könyve nagyon fontos mű a témában, mert felébreszti az Olvasóban a toleranciát és a megértést, és ugyanakkor segít egyenrangú szintre emelni ezt a társadalmi réteget, amelyből gyakran kiváló szakemberek kerülnek ki azon a területen, amelynek végzésére vállalkoznak.

Hogyan élte meg Tamás családja a sérülés tényét? Milyen szituációt okozott a munka világában lassult beszéde? Milyen javaslatokat tesz a társadalom többi részének a sérült emberekkel való együttéléssel kapcsolatban? Kialakulhat-e valódi párkapcsolat sérülten is? Többek között ezekre a kérdésekre kapunk választ a szerző könyvéből.

Én pedig köszönöm a Helma Kiadónak a lehetőséget – és Tamásnak is a remek együttműködést –, hogy részese lehettem a Roki vagy nem roki megjelenésének!

Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe!