KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Oláh Timi: Lélektér

 Amikor azon gondolkodtam, mi legyen az idei évem első MKMT-s könyve, hamar dűlőre jutottam. A polcomon már nyár óta ott figyelt egy gyönyörű kötet, amelyről sejtettem, hogy pont a legszürkébb, leghidegebb téli napokat deríti majd fel.

Timi alkotói munkásságára már akkor felfigyeltem, amikor az első posztjait, bejegyzéseit olvastam, hallgattam a közösségi médiában. Én is spirituális embernek gondolom magam, de az, amit ő letesz a témában, sokkal mélyebbre nyúlik, sokkal alaposabb, és sokkal jobban meg tud szólítani, mint bármi, amit eddig olvastam vagy hallottam.

A Lélektér egy elképesztően szerteágazó alkotás mindössze 205 oldalban. Tökéletesen alkalmas arra, hogy felébressze az Olvasó érdeklődését a spirituális világ iránt, és ugyanakkor erőt, hitet, pozitív gondolkodást, és elmélyülési vágyat adjon a rohanó hétköznapokon.

Amit már régóta szerettél volna megkérdezni, aminek már régen szerettél volna utánaolvasni, és amiről már sokszor megkíséreltél elgondolkodni… – nos, pont ezeket a kérdéseket veti fel, és igyekszik az átlagember sietségének és idejének megfelelően meg is válaszolni. Hozzáteszem, remekül csinálja, mert azt mondja, nem kell mindenre válasz. És bizony nem feltétlenül az övé. Ő már pontosan tudja, hogy sok olyan kérdésünk és kételyünk van, amire nem kívülről jön a felelet, hanem valahonnan belülről, a lelkünkből.

Olyasmire invitál, ami nagyon nehéznek tűnik: „Állj meg, lassíts le, szakadj el egy kicsit vagy akár hosszabb időre a mobilodtól, és csak létezz!” Nem is hinné az ember, hogy ez milyen – szinte – teljesíthetetlen feladat napjainkban. Mégis ott fogjuk csak érezni a szabadás ízét és a megnyugvás békéjét.

Én is kerestem azokat a perceket, amikor úgy olvashattam Timi sorait, hogy éppen csend volt körülöttem, hogy minden mondata célt találjon. Mert igen, ha megtaláljuk a háborítatlan nyugalmat, talán még félünk is tőle. Annyira szokatlan, annyira természetellenes. Pedig ha egyszer ráérzünk az ízére, többé nem fogjuk elengedni.

Ez a könyv dísze lesz a polcomnak, és ajánlom a kedves olvasók figyelmébe is, mert néha kell az a csésze kávé, és vele a béke, amelyről az „Egy kávé mellett” c. írás is szól, és a Tiktokon is felolvasom. És ez csak a kezdet!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon