KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Cserni András: A farkasfalka (Sötét sorsok I.)

Egy újabb regényt ajánlok a kedves olvasók figyelmébe a fantasy világából. Cserni András regénye, A farkasfalka egy rendkívül érdekes világba visz el bennünket, amely tulajdonképpen nem is áll olyan messze a mienktől. Bizonyos értelemben. Amikor megláttam a borítóját, valóban az alcímhez hasonló sötét történetet vártam, és tulajdonképpen részben kaptam is. Kíváncsian figyeltem, le fog-e kötni, meg fog-e ragadni, és azt mondhatom, alig hittem, hogy újra és újra a kezembe vegyem, és tovább kövessem a szereplők sorsának alakulását.

Nagyon kereken és meglepően részletesen felépített az a hely, ahová az Evilágból – nem tévedés, valóban Evilág – vagyis a mai Magyarország északkeleti részéből eljutunk, és nem is kell hozzá sokat mennünk, mert Mistaria, azaz Avilág ugyanott található, csak éppen egy másik dimenzióban, ha úgy tetszik. Avilág a misztikum világa, hol még különös és csodálatos lények élnek, működik a varázslás, és sokkal erősebb a természettel való együttélés.

Mindemellett azonban megtalálható a gonosz is, mégpedig egy egész család képében. Akik természetesen uralkodni akarnak, és arra törekednek, hogy ez minél nagyobb hatókörre terjedjen ki. Van egy másik család is, akikkel osztozniuk kellene a hatalomban, de ezt már nem találják olyan jó ötletnek, ezért azon vannak, hogy az első adandó alkalommal okuk legyen a viszonylagos, régóta fennálló béke felrúgására. Amikor a két család fiataljai, egy lány és egy fiú találkoznak, egymásba szeretnek, összeházasodnak, és gyermekük születik, végre indokoltnak látják a béke felmondását, és ezzel végzetes események veszik kezdetüket.

A fiatal pár fia, a regény egyik főszereplője arra ítéltetik, hogy átkozott legyen, ami abban nyilvánul meg, hogy csordásfarkassá válik, akit a Vadon vénséges Varázslója és egy farkasfalka nevel fel. Amit elmondtam, az csak a történet egyik szála. Hogyan ismerkedik meg ez a vad fiú, Roland az evilági Szandrával, és miként alakul kettejük kapcsolata? Milyen váratlan kaland hozza aztán kapcsolatba a fiút Kristóffal is, aki szintén Evilágból származik? Mit szól mindehhez a farkasfalka? Számtalan kérdést feltehetnék még, amelyek a történet során mind megválaszolásra várnak.

Egészen sokrétű, és váratlan fordulatokban és lényekben gazdag kötetet tarthat kezében az Olvasó, s a történet nem szűkölködik felnevetésre ingerlő poénokban, és furfangos szófordulatokban sem. A sztori viszonylagos happy enddel zárul, de persze egy jó fantasy kalandregény nem is lenne elég izgalmas, ha nem kerülne a végére egy hátborzongató csavar, amely sejtetni engedi, hogy hallunk majd még főhőseinkről, akikre újabb feladatok várnak.

A szerző egy egészen különleges világot alkotott meg, és nagyon fontos megjegyeznem, mi jelenti számomra ennek a regénynek talán az egyik legnagyobb értékét. Mistaria megalkotásához a magyar népi folklór számos elemét vette alapul, amelyeket a kötet végén lévő Függelékben világossá is tesz. Nem tudom, a mai ember olvas-e még ilyesmiről csak úgy érdeklődésből, ám határozottan állíthatom, hogy ennek a tudásanyagnak az ilyen módon történő feldolgozása nagyon érdekessé tette az egészet, a mist nyelv megalkotásáról nem is beszélve. Remek mód arra, hogy ne merüljenek feledésbe ezek az ismeretek, ráadásul leírva úgy, hogy az ember szórakoztatónak, izgalmasnak, lebilincselőnek is találja közben.

Örömmel ajánlom ezt a regényt minden kedves érdeklődő figyelmébe, korosztályra való tekintet nélkül, mert azt gondolom, hogy mindenki megtalálja majd benne azt a szálat, amiért érdemes elolvasni ezt a könyvet!

A Sötét sorsok második része a Betyárbecsület c. regény, amelyről néhány nap múlva szintén olvashattok majd egy ajánlót, hiszen magam is alig várom, hogy a történet folytatódjon.

 

KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

 

Sok olyan embert ismerek az környezetemben, akik szeretik a számítógépes játékokat. A legtöbben nem idősebbek nálam. A fiatalokat talán említenem sem kell, talán csak a lányom korosztálya az, akik még inkább csak nézik a meséket, ha mobiltelefont kapnak a kezükbe. Az idősebbek közül – gondolok itt a hetvenen felüliekre – már nem csatangolnak sokan olyan nagy biztonsággal az online térben. Igazából csak megboldogult édesanyámat tudom a saját környezetemből megemlíteni, aki igen jó barátságot ápolt a Pasziánsszal és a Fekete özveggyel.

Ezért is volt meglepő, amikor kezembe került egy befutott, hatalmas munkássággal rendelkező, az idős korosztályhoz tartozó író könyve, aki nem más, mint Nemere István. Kalandok Elektróniában c. kötete sajnos az utolsó volt a sorban, mielőtt tavaly távozott közülünk. 800 műve jelent meg élete során, és ez az utolsó is tartogatott még meglepő dolgokat.

Őszintén bevallom, nem vártam tőle ilyen tájékozottságot, bár azt is hozzá kell tennem, számomra csak a neve volt ismert, könyveivel eddig nem igen találkoztam. Ez az utolsó kötet azonban kíváncsivá tett a többire is. A téma nagyon is aktuális. No, nem az a része, hogy mi volna, ha beszippantana az online játékok világa, bár tulajdonképpen ez sem egy elrugaszkodott gondolat, ha azt veszem, milyen hatást kelt egy olyan ember – legyen az fiatal vagy idős – aki leül bármilyen kütyüvel a kezében, és megszűnik számára a külvilág.

Sokkal inkább az a hátborzongató ebben, hogy ez az online tér órákra képes kivonni bennünket a valóságból, hogy az lesz maga a valóságunk. Ebben a könyvben Dalma és Ádám, két tizenkét éves fiatal éli át a legkülönbözőbb kalandokat többnyire együtt, de van olyan is, ahol elszakadnak egymástól egy rövidebb időre. Tipikus kalandokba vagy pontosabban játékokba keverednek, a jól ismert lövöldözősön túl építős, kalandos verziókba is belecsöppennek, és lassanként már maguk is megkérdőjelezik, ki és mi az igazi valóság.

Nemere István érdekes kérdéseket is felvett a könyvben, nem csak annyira építi fel a cselekményt, hogy bőven izgulhatunk a szereplőkért, és türelmetlenül várhatjuk, mi lesz a folytatás, de ugyanakkor el is gondolkodtat az online tér jelentőségéről és ugyanakkor a veszélyeiről is.

Nyilván egyáltalán nem mindegy egy-egy játék során, milyen szerepet tölt be az ember. Tétlen szemlélő, ravaszságot és ügyességet igénylő résztvevő vagy döntési hatalommal bíró irányító lesz? A világ, amelyet az író felépített, bonyolult, hierarchikus rendszer, amelyben nagyon is figyelni kell, hogy éppen mi történik, mert csak így értjük meg a gondolatmenetét, és a könyv mondanivalóját. Igen, a számítógépes világ sok mindenre megtaníthat bennünket. Teszi mindezt úgy, hogy ott sem a halálnak, sem serülésnek, sem esetlegesen ártó szándéknak nincs különösebb következménye, nem fáj, de mégis mentálisan felkészít a való világ történéseire.

Lehet ez veszélyes is, ennek ellenére mégis az életre nevel bizonyos mértékig. Logikai, stratégiai gondolkodásra tanít, különböző helyzetek kezelésére, együttműködésre, csapatmunkára, és ez a mai világban nem elvetendő tényező.

A könyv végét izgalmas csavarral vagy csattanóval zárja Nemere István, amely végül vagy szemöldökfelhúzásra, vagy mosolyra ingerel. Ajánlom ezt az utolsó könyvét minden kedves Olvasónak, és nem csak azoknak, akik szoros kapcsolatot ápolnak az elektronikus térrel, hanem mindenkinek, akik szívesen olvasnak kalandos, olvasmányos, és legfőképp modern történeteket.

 

KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Rudlof Feri: Vresek

Egy életművet tartottam a kezemben az elmúlt napokban. Egy fajsúlyos, gazdag, az élet minden területére kiterjedő verseskötetet, amelynek írója mégsem aposztrofálta magát költőként. A múlt idő nem véletlen, ez az alkotó ez év elején távozott közülünk, túl korán. Az azonban bizonyos, hogy a szavak mestere volt.

Amikor nekikezdtem a verseinek, mint mindig, most is az volt az érzésem, mint megannyi kortárs szerző esetében: túl sokat akar elmondani egyszerre. Hogy is tehetett volna azonban mást, amikor magvas gondolatai szavakba kívánkoztak, és azokat csak míves költemények formájában volt képes megörökíteni? Sokszor elérte, hogy a képzelete szárnyán repültem én is vele olvasóként, kétszer is el kellett merülnöm egy-egy írásában, olyan mélységei voltak még a legegyszerűbb versformáinak is.

Sok minden kiderült róla az alkotásain keresztül. Egerről még nem hallottam ilyen szépen, és olykor nagyon is reálisan is írni, ismerve a történelmet, és megadva az ősöknek a tiszteletet. Mintha valóban otthon járt volna, amikor sorokba rendezte a gyermekkora színhelyeit. Mindenkit megszólított, a régmúlt szereplőit éppen úgy, mint a csinos lányokat.

Nagyon tudott szerelmes lenni, és ennek hangot is adott ilyen témájú verseiben, nem csak a szívét tárta ki imádottja felé, de érzékletesen leírta a test vágyódását, a fizikai beteljesülést is. Szerepet kapott a lélek is, olyan szinteken járt a kapcsolatok megítélésében és a értékelésében, ahová csak az jut el, akinek már bőséges tapasztalata van a témában. Az ember már-már pironkodva olvassa sorait, amikor rájön, hogy ő is csak azt érezte, amit mindenki más, aki megtalálja a nagy szerelmet, éppen csak ő képes volt szavakba is foglalni mindezt.

A természetleírások is nagyon szépek, ahogyan a történelem különböző, őt érdeklő korszakaiban való alámerülések is. Egészen érdekes a valláshoz való hozzáállása. Az ember nem igazán tudja valójában eldönteni, hitt-e Istenben vagy sem, hisz nem a tipikus, a szó általános értelmében vett kereszténység szerint élte az életét, mégis több versében is beszélgetett a Teremtővel. Mint két barát, akik közül ez egyik mégis beismerten halandó, míg a másik, a halhatatlan, minden alkalommal valami nagy életbölcsességet rejt egy-egy alkotás csattanójába, hogy az Olvasó végül csak bólogatni tud, és elismerni annak a hétköznapokban soha ki nem mondott vagy el nem ismert igazságát.

Ha már minden téma felmerült, mindennek hangot adott, nem maradhatott ki a politika sem. Éles szavú, kemény fogalmazású, kritikus hangvételű az alkotások minden egyes darabja. Nem csoda. Ilyen szókimondó és kegyetlen az igazság, amelyet megfogalmazott, és tökéletesen látszik, hogy ezúttal is nyitott szemmel járt a világban. Pontosan lehet tudni, ki a megszólított, nagybetűvel írt, de erőteljes iróniával és bírálattal kezelt illető, akire a költő vádja lesújt. A rendszert szitkokkal és finoman szólva sem prózai kifejezésekkel ellátott költeményekben szedi ízekre, és emellett érződik ki az a kétségbeeséssel vegyes „betelt a pohár rég” típusú életérzés, amelyet nagyon sokan éreznek vele együtt a társadalmunkban.

Talán ez volt Feri nagy erőssége így belegondolva. Mindenben megtalálta azt az olykor szívet betöltő, máskor épphogy nüansznyi benyomást, gondolatot, érzést, ami mindenkiben benne rejlik, ám ilyen formában megfogalmazni csak igen kevesen tudják. Érdekes, tanulságos tehát olvasni írásait, és úgy ajánlom minden kedves érdeklődő figyelmébe, ahogyan én is tettem. Olykor meg-megállva, egy-egy percre kiszakadva a mókuskerékből. Sokszor volt, hogy letettem a kötetet, és csak órák múlva vettem újra a kezembe, hogy beérjenek a gondolatok oda, ahová célozták őket.

Ha pedig egy kis könnyedségre vágyik az ember, akkor csak hagyni kell, hogy pörögjenek kezünkben a lapok, mert játékosságban sincs hiány.