bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

 

Sok olyan embert ismerek az környezetemben, akik szeretik a számítógépes játékokat. A legtöbben nem idősebbek nálam. A fiatalokat talán említenem sem kell, talán csak a lányom korosztálya az, akik még inkább csak nézik a meséket, ha mobiltelefont kapnak a kezükbe. Az idősebbek közül – gondolok itt a hetvenen felüliekre – már nem csatangolnak sokan olyan nagy biztonsággal az online térben. Igazából csak megboldogult édesanyámat tudom a saját környezetemből megemlíteni, aki igen jó barátságot ápolt a Pasziánsszal és a Fekete özveggyel.

Ezért is volt meglepő, amikor kezembe került egy befutott, hatalmas munkássággal rendelkező, az idős korosztályhoz tartozó író könyve, aki nem más, mint Nemere István. Kalandok Elektróniában c. kötete sajnos az utolsó volt a sorban, mielőtt tavaly távozott közülünk. 800 műve jelent meg élete során, és ez az utolsó is tartogatott még meglepő dolgokat.

Őszintén bevallom, nem vártam tőle ilyen tájékozottságot, bár azt is hozzá kell tennem, számomra csak a neve volt ismert, könyveivel eddig nem igen találkoztam. Ez az utolsó kötet azonban kíváncsivá tett a többire is. A téma nagyon is aktuális. No, nem az a része, hogy mi volna, ha beszippantana az online játékok világa, bár tulajdonképpen ez sem egy elrugaszkodott gondolat, ha azt veszem, milyen hatást kelt egy olyan ember – legyen az fiatal vagy idős – aki leül bármilyen kütyüvel a kezében, és megszűnik számára a külvilág.

Sokkal inkább az a hátborzongató ebben, hogy ez az online tér órákra képes kivonni bennünket a valóságból, hogy az lesz maga a valóságunk. Ebben a könyvben Dalma és Ádám, két tizenkét éves fiatal éli át a legkülönbözőbb kalandokat többnyire együtt, de van olyan is, ahol elszakadnak egymástól egy rövidebb időre. Tipikus kalandokba vagy pontosabban játékokba keverednek, a jól ismert lövöldözősön túl építős, kalandos verziókba is belecsöppennek, és lassanként már maguk is megkérdőjelezik, ki és mi az igazi valóság.

Nemere István érdekes kérdéseket is felvett a könyvben, nem csak annyira építi fel a cselekményt, hogy bőven izgulhatunk a szereplőkért, és türelmetlenül várhatjuk, mi lesz a folytatás, de ugyanakkor el is gondolkodtat az online tér jelentőségéről és ugyanakkor a veszélyeiről is.

Nyilván egyáltalán nem mindegy egy-egy játék során, milyen szerepet tölt be az ember. Tétlen szemlélő, ravaszságot és ügyességet igénylő résztvevő vagy döntési hatalommal bíró irányító lesz? A világ, amelyet az író felépített, bonyolult, hierarchikus rendszer, amelyben nagyon is figyelni kell, hogy éppen mi történik, mert csak így értjük meg a gondolatmenetét, és a könyv mondanivalóját. Igen, a számítógépes világ sok mindenre megtaníthat bennünket. Teszi mindezt úgy, hogy ott sem a halálnak, sem serülésnek, sem esetlegesen ártó szándéknak nincs különösebb következménye, nem fáj, de mégis mentálisan felkészít a való világ történéseire.

Lehet ez veszélyes is, ennek ellenére mégis az életre nevel bizonyos mértékig. Logikai, stratégiai gondolkodásra tanít, különböző helyzetek kezelésére, együttműködésre, csapatmunkára, és ez a mai világban nem elvetendő tényező.

A könyv végét izgalmas csavarral vagy csattanóval zárja Nemere István, amely végül vagy szemöldökfelhúzásra, vagy mosolyra ingerel. Ajánlom ezt az utolsó könyvét minden kedves Olvasónak, és nem csak azoknak, akik szoros kapcsolatot ápolnak az elektronikus térrel, hanem mindenkinek, akik szívesen olvasnak kalandos, olvasmányos, és legfőképp modern történeteket.