bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ – Az Év könyve 2023 TOP 10 

„Hazai szépirodalom” 2. rész

Jakupcsek Gabriella: Alul semmi

Sorozatom 2. részében egy olyan könyvet hoztam, amely nem regény, hanem inkább afféle tényfeltáró, elemző, beszámoló jellegű mű. Mindezek így önmagukban nem ígérnek túl érdekes folytatást, de megnyugtatom a kedves Olvasót, hogy módfelett annak bizonyultak. Köszönhető ez elsősorban az írójának, Jakupcsek Gabinak, aki ezúttal is jó alaposan beleásta magát a témába mindamellett, hogy a saját tapasztalatait is leírja a könyvben.

A cím alapján még sokesélyes lehetne a dolog, bár a lehetőségeket erősen behatárolja a szerző kulturált egyénisége. Mégis, itt is azt a módszert követtem, hogy nem néztem meg előre a tartalmat, hadd okozzon meglepetést. Okozott is, nem is kicsit, ami azt illette, milyen mélységekben ásott le a szerző.

A téma tehát egy nem is olyan régen nagyjából lecsengett, de még a mai napig is odafigyelésre és óvatosságra okot adó jelenség, a koronavírus járvány időszaka. Miután még jól emlékszem a karanténra, a vírustól való félelemre, a kijárási tilalomra, és az idősek idősávjára, bizony jólesett egy ilyen szerteágazó áttekintést olvasni azokról az évekről. Gabi tulajdonképpen minden aspektusából megvizsgálja a jelenséget, vagy legalábbis azokból mindenképpen, amelyek az ő és családja életére is hatással voltak.

Ahogy olvastam a sorait, igen komoly elviség mentén élte meg ezeket a hónapokat is, magától, a családjától, a környezetétől és a társadalomtól is felelősségteljes magatartást várt el, és mindenképpen azt is tanúsított. Az emberi viselkedés majd’ minden formáját bemutatja, amivel akkoriban találkozott, és meg kell hagyni, nagyon ismerős helyzeteket és mondatokat olvashatunk az egyes fejezetekben.

Betekintést nyerhetünk a múltba is, ami a járványokat illeti, visszanyúlunk egészen a középkorig. Történelmi adatok és események említésével válik még átláthatóbbá, hogyan alakult az emberek világa a kolera, a lepra, a himlő vagy más világméretű, halálos vírusok felbukkanásakor. Szinte mind jelen vannak máig is a köztünk, de csak alapos utána olvasással lát az ember tisztán, mit tett azért az orvostudomány, hogy ma már minél kevésbé vagy egyáltalán ne fenyegessenek bennünket.

Igaza van Gabinak, valóban megváltozott a világunk a pandémia óta. Elkerülhetetlen volt, hogy rajta hagyja nyomát a társadalmakon, a digitális világon, az emberi kapcsolatokon. Bármennyire szeretnénk gyermekeinktől távol tartani a kütyüket azok káros hatása miatt, ez egyre nehezebbé válik. Sok szolgáltatás és tanulási lehetőség csak a használatukkal valósítható meg, erre halad a civilizáció. Hiába, hogy visszahúzódott a világjárvány, de az általa okozott változások közül több itt maradt a nyakunkon, és nekünk együtt kell élnünk vele. Ilyen az online oktatás térhódítása is. jómagam is otthonról dolgozom magántanárként, és laptop segítségével tartom az óráimat. Elindult egy folyamat, az online tananyagok létrehozásával, és sok tantárgy esetében egyre csak bővül a paletta, mert a közoktatás silány minősége, szervezetlensége, túlterheltsége és emberhiánya miatt egyre több a magánórát vállaló szakember. Ez pedig egyre színesedő online eszköztárat igényel.

Egy másik területen is fájó hiányérzetünk maradt: a halottaink tekintetében. Nem egy tragikus történet marad hátra az utókor számára, amelyek során a koronavírus vette el úgy családoktól a szeretteiket, hogy el sem búcsúzhattak tőlük, nem foghatták a kezüket, mert a járvány miatt látogatási tilalom volt a kórházakban. Szörnyű időszakot éltünk át, és nem volt teljes a gyászolás folyamata. Megjegyzem, sokszor még akkor sem az, ha van lehetőség a búcsúzásra.

Gabi nem marad az országhatáron belül a történetek és a tények leírásakor, egészen átfogó képet ad, és az, hogy betekinthetünk olyan fejlett, nyugati országok intézkedésmódjába is, mint Ausztria, még inkább kinyitja a szemünket a nagyvilágra.

A könyv tartalmát illetően nem törekszem a teljesség leírására. Egy témát pendítek még meg, ez pedig a társadalom oltásokhoz való hozzáállása. Máig is ellentmondásos. Nagyon is. Felelősségteljes viszonyulás-e az, ha valaki nem adatta be, de közvetlen kontaktban van azzal, akinek otthon van az idős szülője, kisgyermeke? Esetleg a várandós felesége? Nehéz kérdések. Gabi a saját értékrendszere szerint válaszol valamennyi felvetésre. Bevallom, számomra igen szimpatikus módon.

A könyv címét illetően csak annyit mondhatok, nagyon találó, és elég hamar fény derül az okára. Amikor elolvastam az erre vonatkozó fejezeteket, arra gondoltam, na igen, ott a pont! Hogyan is működött az élet a járvány idején home office-ban dolgozó társadalmunkban? Olvasd el, és mosolyogni vagy grimaszolni fogsz, annyira igaz. 

Ajánlom az Alul semmi-t minden kedves olvasó szíves figyelmébe, aki bővebb és átfogóbb képet szeretne kapni erről a nem is olyan régi időszakról!