KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT- s könyvek

Hanna J. Nagy : Életrajzi interjúkönyv - Goran Episcopus

Ma egy egészen rövidke, ámde annál tartalmasabb kötetet szeretnék az érdeklődők figyelmébe ajánlani. Ez egy életrajzi interjúkönyv, amely mára már sorozattá vált, hiszen mind több szerző részesül abban a megtiszteltetésben, hogy egy-egy kiadvány interjúalanyává válik. Megítélésem szerint remek kezdeményezés, és remélem, hogy még hosszú folytatása lesz.

Amikor először a szemembe ötlött, éppen az egyik írója és szerkesztője neve állt a borítón a könyv főszereplőjeként. Gorantól már olvastam több igen szép és igényes verset, és az Utolsó illír c. történelmi regényét is. Mint az talán már ismeretes rólam, én inkább a próza felé hajlok a lírával szemben, így igazán ez a regénye keltette fel bennem az érdeklődést irányában.

Szerettem volna többet megtudni róla. Így volt ez már csak azért is, mert bár Magyarországon született, nevelkedett, és itt is szentelték pappá, mégis Kanadát választotta végül otthonának, és ott igen termékeny alkotóvá vált. Nem csak írásai minősége és mennyisége lenyűgöző, de illusztrációi, rajzai, képei is nagyon szépek.

A róla készült interjúkötet egy olyan személyiséget mutat be, akinek – bár hazájától messzire került – mégis szívügye a nem csak a magyar kultúra, de az abban tevékenykedő alkotók is. Az említett kiadvány különlegessége számomra – hozzáteszem, még csak egyet olvastam közülük –, hogy két nyelven íródott, minden gondolatsor megtalálható a kötetben angol és magyar nyelven is. Ez pedig szerencsés és vonzó módon nemzetközivé teszi.

Goran az Illyrian Monastry (Illír Kolostor) katolikus szerzetesrend kötelékében végez önkéntes munkát, akiknek a munkája többek között azért is nagyra becsülendő, mert évente megjelenő antológiák kiadásával segítik, támogatják a kortárs szerzők publikálását.

Ebben az életrajzi kötetben sok kérdésre választ kapunk, Goran elmeséli, miért Torontót választotta otthonának, mi vezette a spiritualitás felé, vagy mi is pontosan az Illyrian Monastry, és mi is tartozik a tevékenységi körükbe.

Szívesen olvastam volna még többet minden kérdést illetően, és biztosra veszem, hogy még több írásával és más alkotásával találkozom majd a jövőben, amelyeket jó szívvel ajánlok a kedves olvasók figyelmébe.

 

KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Sky S.T. – Apollónia (Az Asperg család 3.)

 

Kaland, család, dinasztiák, fordulatok, közelmúlt. Mindezek olyan összetevői egy regénynek, amiért nem lehet letenni, amiért éjszakában menően képes vagy olvasni akkor is, ha másnap topon kell lenned. És inkább azt mondod magadnak: majd összekapom magam, majd alszom holnap, de ezt az egy fejezetet még elolvasom. Aztán egyszer csak vége a oldalaknak, és csak az vigasztal, hogy az írónő a végén beígérte a folytatást.

Apollónia történetével nekem még egy szerencsém van: vannak előzményei, mégpedig az Emily I.-II., és ezek most, a Könyvhét jóvoltából máris itt sorakoznak a polcomon. Nem is kérdés, hogy alig várom őket, és majd a folytatást is. Hogy miért? A válasz esetemben nagyon is kézenfekvő.

Sokszor említettem már könyvajánlóim során, hogy előszeretettel olvasok olyan nőkről, akiknek a személyisége arra érdemes. Apollónia temperamentumos, okos, intelligens, talpraesett, céltudatos, ravasz, ambiciózus egy olyan korban, amikor nem éppen ezeket várták el a nőktől, vagy jóval visszafogottabb mértékben. Mert bizony amellett, hogy a konzervatív szemlélet lépten-nyomon utat próbál magának törni, a főhősnő éppen egyénisége révén vív, és vált ki nagy tiszteletet sok férfiból a környezetében.

Épphogy csak felnőtt korba ér, de már olyan benyomást kelt, mint aki addigra már leélt több életet, élményei és tapasztalatai, élete és annak fordulatai nagyon sok mindent tanítanak neki, ez esetben többet, mint amelyet bármely iskola vagy könyv képes lenne. Hamar felismeri, hogy saját szerencséjének és boldogulásának csak önmaga lehet a kovácsa, figyel, és tanul, ahol csak teheti, és mindennek igen nagy hasznát is veszi.

És igen, vannak emberek, akik nagy dolgok elvégzésére jönnek erre a világra, és ennek jelei is vannak. Az írónőtől nem áll messze a misztikum sem, ha fogalmazhatok így, jelentős szerepet kapnak a gyógyteák és a testi jelek is a főhősnő körüli emberek életének alakulásában.

Nagyon érdekes, és figyelemfelkeltő volt számomra a háttérismeret anyag, amely több helyen is felbukkan a történetben, ehhez komoly kutatómunkára volt szükség véleményem szerint. Sky széles látókörű, így nem egyszerű családregényt alkotott, annál sokkal többet. Betekintést nyújt a történelembe, a kereskedelembe, a 20. század gazdaságába, különös tekintettel a II. világháborút övező viszonyokra. Abszolút le a kalappal, mert lenyűgöző volt.

Amikor Apollónia megszólalásait olvastam, olyan érzésem volt Sky-t is ismerve, mintha ő beszélt volna rajta keresztül. Egy olyan személyiséget alkotott, amilyen sok nő lenne szíve szerint, és azt hiszem, sokkal előrébb is tartana ez a világ, ha ilyen asszonyok állnának a megfelelő pozíciókban.

Nagy élvezettel olvastam minden sorát, és őszinte szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a fordulatokban és érdekes infókban gazdag, szórakoztató regényeket.

Ja, és még egy kis infó: amit itt, most leírtam, az csak a jéghegy csúcsa. Ha kezedbe veszed, és elkezded olvasni, garantáltan nem akarod majd letenni, sőt éppúgy kíváncsiság ébred majd benned a szerzőnő többi könyve iránt, mint bennem, mert a stílusa erre garancia.

 

KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Judith Whimsey: Abban a pillanatban

 

A kötet, amit ezúttal ajánlok, több szempontból is üdítő meglepetés volt számomra.  A borítója és a fülszövege alapján egy könnyed nyári olvasmányra számítottam, és ez abból a szempontból az is volt, hogy csak úgy futott a szemem a sorokon, annyira olvastatta magát. Judith nagyon szórakoztatóan ír, és ezen alkotása után várni fogom az írásaival való következő találkozást.

Mennyire lehet váratlan az élet? Előfordulhat, hogy egy befutott rocksztár épp egy csendes könyvesboltba menekül be a rajongói elől, hogy némi kis lélegzetvételhez jusson? Előfordulhat, hogy a könyvesbolt alkalmazottja egy meglehetősen introvertált, visszafogott, ámde rendkívül értelmes, sokat olvasott, kedves, vonzó lány, aki azonnal felkelti az érdeklődését? És az előfordulhat, hogy ebből egy mindent elsöprő nagy szerelem lesz? Hát miért is ne? Csak éppen nem váratlanul, hanem nagyon is sorsszerűen.

Mert ebben az esetben Noah és Amy személyében két művészlélek találkozik, és személyiségük sokkal mélyebb rétegeket rejt magában, mint azt sejtettük volna. Igen, egy kék hajú, piercingekkel és tetoválásokkal jócskán ellátott menő zenésznek is lehetnek szédítő lelki mélységei, és egy éppen az ellenkezőjét sejtető, teljesen átlagosnak tűnő könyvmolylányban is rejtőzhetnek olyan képességek, tehetség, ami – ha megfelelő társra talál hozzá, hamarosan ünnepelt szerzővé teszi.

Egy igaz és mély szerelem kibontakozásának lehetünk tanúi ebben a könyvben, egy elképesztő érzelmi hullámvasútra ülünk fel a szerzővel és a főszereplőkkel együtt, amely során belekóstolunk a rockbandák életének mikéntjébe is. Nem akárhogyan azonban. Nem csak azt láthatjuk, milyen az életük a felszínen – fellépések, próbák, rajongók, média - , de abba is belelátunk, mit él át egy dalszerző alkotás közben, micsoda eksztázis sodorja a zenészeket magával, amikor a színpadra állnak, mekkora súllyal nehezedik rájuk a siker.

A csúcsok mellett azonban a mélység is megjelenik a történetben. Az újságírók és a média rohama egy napon megjelenik a könyvesboltban, és egészen letaglózó hatást vált ki Amy-ből. Annyira nagy sokkot kap, hogy komoly döntést hoz. Ez mindkettőjüket megrázza, de elsőre elfogadják a helyzetet. És ekkor jönnek a képbe a barátok, a zenésztársak. Eleinte nem látják a helyzet komolyságát, a szórakozás szokásos módjain próbálják vigasztalni barátjukat, míg rá nem jönnek, hogy érzelmei sokkal erősebbek, mint az elsőre gondolták.

Így arra bíztatják, keresse meg a lányt, és szerezze vissza. Hogy hogyan alakul a próbálkozás, és mi fog velük történni aztán, az kiderül a könyv utolsó oldalain.

Párját ritkítja ez a kötet leginkább abban, hogy mindent az érzelmek oldaláról közelítünk meg, és azokba olyan intenzíven látunk bele, hogy szinte részesei leszünk az eseményeknek. Együtt érzünk, együtt lüktetünk az egész történettel, és a végén egy nyugvópontra jutott páros életére csukjuk rá a borítót, akikről biztosan tudhatjuk, hogy az Isten is egymásnak teremtette őket, és még rengeteg csodát adnak majd a világnak, és egymásnak is.

Utolsóként pedig meg kell említenem, hogy az volt az első epub könyv, amelyet teljes egészében a mobiltelefonomról olvastam el. Tettem ezt azért, mert így volt a legegyszerűbb. Nagyon praktikus és kényelmes megoldás, és nagyon jól lehet vele boldogulni, tényleg olyan volt, mintha lapoztam volna a könyvet. Én abszolút a nyomtatott könyvek pártján állok többnyire, ez a megoldás, azonban félúton volt érzésben a túldigitalizált és a hagyományos között. Aki teheti, próbálja ki, egészen újszerű élményben lesz része.

KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Katie Miller: Lélek Krónikák (Az Univerzum gyűrűjében)

Legutóbbi olvasmányom egy teljes egészében spirituális könyv volt, amelyet már most, az elején jó szívvel ajánlok minden kedves Olvasó figyelmébe. Ez a mondat többnyire az ajánlóim végén hangzik el, és leginkább a téma iránt érdeklődőknek szól, most azonban kivételt teszek. Ennek oka, hogy nem csak a spiritualitás iránt fogékonyak fogják nagyon hasznosnak és elgondolkodtatónak találni, hanem mindenki más is.

Amikor elkezdtem olvasni az írónő könyvét, már volt előzetes élményem írási stílusát és mondandóját tekintve, így nagyjából tudtam, mit várhatok ettől a kötettől. A várakozásomat azonban messze felülmúlta a tapasztalat.

Körülbelül olyan érzés kerített a hatalmába olvasás közben, mintha csak a szomszédasszonyom vagy egy közeli barátom szólt volna hozzám. Nagyon közvetlen, közérthető a tartalom megfogalmazása, amely elképesztő mélyen érintett. Akárha egy jócskán lemerült mobiltelefont rátettek volna a töltésre.

Nem akartam sietni vele, arra törekedtem, hogy minden mondat teljes egészében megérkezzen oda, ahová szánták: a tudatomba és a lelkembe. Katie nagyon jól szerkesztette is a könyvét, hiszen, minden új gondolatot – ahogy a mantrákat is – új oldalon kezd. Ily módon akár azt is megtehetem majd, hogy hébe-hóba leveszem a könyvet a polcról, találomra kinyitom, és elmélázom azon, amit ott lelek. Merthogy a polcomon a helye, az egyszer biztos!

Remek hír, hogy az írónő a 96. Ünnepi Könyvhéten is dedikál, így alkalom és lehetőség lesz a vele való találkozásra is. Aki mégsem tud kijutni a rendezvényre, annak ajánlom Katie Instagram oldalait, ahol több platformon is megosztja gondolatait az általa szeretett spirituális témában, posztjai nagyon igényesek, kreatívak, és még az is gyakran előfordul, hogy ő maga mondja el mindazt, amit olvasott, kutatott, saját élményeit, meggyőződéseit.

A Lélek Krónikák igazi felüdülés, olyan gondolatok gyűjteménye, amelyek bennünk is felmerültek már, az írónő azonban nagyon megnyugtató, és bólogatásra vagy épp vágyakozásra sarkalló módon fogalmazza meg őket. És valóban: a pozitív élményekhez és a sikeres önmegvalósításhoz vezető út önmagunkból indul ki. Nekünk kell elkezdenünk hinni abban, hogy bármire képesek vagyunk, amit csak szeretnénk az életünkben, és be is tudjuk mindezt vonzani.

Szinte éreztem olvasás közben, hogy tűz gyúl bennem, és a fárasztó hétköznapok mókuskereke fölött újra elkezdenek hinni a vágyaim megvalósíthatóságában. Márpedig ez lenne a cél, nem igaz?

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Ellen Alpsten: A cárnő

Amikor az ember olvasni kezd egy könyvet, titkon vagy tudat alatt, ha nem is bevallottan, de mindig van egy elképzelése a cím alapján a tartalmat illetően. Ezúttal is így voltam vele. Ezúttal is nagyon is beszédes volt az egyetlen szóból álló a cím: A cárnő. Szóval Oroszország és a cári világ.

Amikor aztán elolvastam a borítón fellelhető összes szöveget, határozottan kíváncsivá váltam: Nagy Péter és a I. Katalin története. Hűha! Igen sokat ígérő volt. S hogy milyen szerepekben aposztrofálták őt? Szerető, anya, feleség, gyilkos. Szép felsorolás…

Ütős a fülszöveg is:

„Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a világ nem szűnt meg forogni a halála pillanatában. Férjem, a legerősebb akarat, mely valaha összefogta Oroszországot, több volt puszta uralkodónál. A végzetünk volt. És még mindig: az enyém.”

Már csak azért is nagyon fontos ez a néhány sor, mert utána 469 oldal igazolja mindezt. Sokszor borzongtam az olvasás során. Néhol azt gondoltam, ez csak kitaláció mind, nem lehet valós. Azonban még kitalációnak is elképesztő, lenyűgöző és néhol hátborzongató.

Igen, s mégis: mindent egybevetve nem áll tőlem messze a gondolat, sőt, nagyon is hihető, hogy nagyrészt ilyen volt a cári Oroszország. Ilyen durva, ilyen fényűző, ilyen szinte állatias, és ilyen magaslatokba törő. A leírások alatt az ember szinte ott érzi magát, s szinte mindig fázik, a nyár is épp hogy csak melegecske, olyan az éghajlat, hogy alig van kisgyermek, aki túlélné élete első éveit, s nincs ez másképp a cári családban sem.

Hiába, hogy Nagy Péter nem csak belterjes kapcsolatokban nemzi számtalan gyermekét, bár alighanem neki olyan a szervezet genetikusan, majd később betegsége folytán válik alkalmatlanná arra, hogy gyermekei közül többen megérjék a felnőttkort.

I.Katalin – vagyis a nő, aki a cártól ezt a nevet és hatalmát kapta – 12 gyermeket szült, és legtöbbjük igen hamar elhalálozott. Ó, még belegondolni is szörnyű! Azzal a mentalitással élni, és folyton-folyvást gyermeket szülni, hogy megszeretni csak azt érdemes közülük, aki megér egy bizonyos kort. A mai világban ez szinte elképzelhetetlen.

Mégis olvastatja magát a regény, mert egy olyan nőt ismerünk meg, az ő saját szemszögéből mesélve a dolgokat, aki irányítani tudta a hatalmas cárt, miközben sokszor az életéért küzdött. Aki ugyanis nem tudott fiút szülni a cárnak, mehetett élete végéig egy sötét zárdába, áldatlan körülmények közé. Tehát okosnak, talpraesettnek, leleményesnek, keménynek és ravasznak kellett lennie. Katalinban mindez megvolt, hisz sokszor úgy tűnt, egy őrülttel kellett együtt élnie, egy olyan férfival, akinek közben egy birodalmat kellett irányítania, és háborúkat folytatnia.

Nem mondom, hogy nem vártam, hogy vége legyen, de mégis, kíváncsi voltam, hogyan történik ez, és közben sokszor ott éreztem magam, mert főhősünk bőrébe ezúttal nem szívesen bújtam volna, ahogyan az gyakran megtörténik velem az olvasások során.

Végezetül mégis azt kell mondanom, ajánlom ezt a könyvet olvasásra mindazoknak, akiket érdekel az uralkodó dinasztiák története. Ezúttal egy keményvonalas regényt tarthat a kezében, és bár nem néztem utána, mennyi benne a fikció, ha ennek a történetnek csak a töredéke igaz, akkor is részesei lehetünk egy elképesztő beszámolófolyamnak.

 

KÖNYVAJÁNLÓ – SIKERKÖNYVEK 2024

Gyárfás Dorka: KULKA

Van olyan alkalom, amikor úgy megyek el a könyvtárba, hogy „Móni, csak visszaviszed, ami lejárt, nem hozol semmit!” Ilyenkor tudom, hogy van éppen elég olvasnivaló otthon, azoknak is idő kell, nem halmozom még jobban fel azt a képzeletbeli halmot, amely már így is toronyként magasodik a vágyaimban.

Így indultam el múlt hét végén is, szedtem a lábam, sok dolgom volt. Be kell ismernem, a vállamon ülő kisördög azonban soha nem tétlenkedik. Szilárd elhatározásom volt, hogy nem nézek a polcok felé, különösen nem a „Sikerkönyvek” feliratú irányába, csak és kizárólag a könyvtáros nénikre koncentrálok. Amint a könyvtár ajtajához értem, mégis átsuhant rajtam egy gondolat: „Ugyan már, miért ne? Nem hinném, hogy mindig lenne pénz új könyvek beszerzésére, semmi extrát nem fogok ott látni. Végtére is nem járhatok csukott szemmel!”

Ez lett a „végzetem”. A tekintetem a pillanat töredéke alatt esett egy vérpirossal szedett névre: KULKA. És akkor már tudtam, hogy nem távozom üres kézzel. Két hét. Ennyi időm lett volna rá, amelybe persze ezúttal a húsvéti napok estek bele gátló tényezőként, de azt kell mondanom, olyannyira telitalálat ez a könyv annak minden részletével, hogy egy, azaz egy nap alatt olvastam végig. Ebben az is segített, hogy telis-tele van képekkel, de azok még értékesebbé teszik.

Már amikor reklámozták, tudtam, hogy közelebbi ismeretséget fogok kötni vele. Mert érdekel az író-riporter, és egy idő óta érdekel az alanya is. Több szempontból is. Őszintén szólva sosem foglalkoztam Kulka Jánossal különösebben. Nyilvánvalóan mindenki máshoz hasonlóan tisztában voltam vele, hogy ő volt a Szomszédokban Magenheim doktor, és úgy nagyjából ennyi. Aztán a médián keresztül egyre több részlet jutott el róla hozzám is.

Igazán érdekessé akkor vált számomra, amikor kiderült, hogy meleg. És nem maga tény döbbentett meg, hanem hogy ennek valóban semmi külső megnyilvánulását nem lehet látni rajta. Nem affektál, nem feltűnősködik, nem teszi a dolgot közszemlére. Él, mint más átlagember. Már ami az irányultságát illeti. És ezért elkezdtem nagyon tisztelni.

Aztán egy nap hírül adták, hogy stroke-t kapott. Atyaisten! És most hogyan tovább? Mit jelent ez neki. Lassan érkeztek más kifejezések is a betegsége kapcsán, úgy mint lobotómia és afázia. Akkor vált teljesen elképesztővé a dolog. Hogyan lehet így élni egy olyan embernek, aki több nyelven beszélt, ikonikus szerepeket játszott el, Kossuth-díjat kapott. Még többet akartam tudni róla.

Ez a könyv ebben nagyban segített. Mert ennél többet nem is lehet, és nem is kell. Minden benne van. A legtöbb furcsa módon a sorok között, kimondatlanul. Ennek ők ketten Dorka és János a mesterei. Van egy rész a könyvben, amikor a főiskolás éveiről mesél. Volt egy olyan lehetősége az osztályának, hogy filmrendező látogatott el hozzájuk, nevezetesen Szabó István. Mindenkinek el kellett játszani valamit úgy, hogy ne váljon unalmassá. Ha mégis ráunt valaki, megszakíthatta egy kézemeléssel. János az utolsó pillanatig nem tudta, mit tegyen. Végül szerintem a legütősebb dolgot választotta. Mindenkinek a szemébe nézett egy darabig, és közben egy szót sem szólt. Úgy érzem, ez a legközvetlenebb és legintimebb kommunikáció. Egy valaki akarta felemelni a kezét, de maga a rendező intette le. Elképesztő történet. És ha az ember megnézi Kulka János szemeit, olyan mintha az illető lelkébe látna. Igen kifejező. És jellemző az egész emberre, hogy egy szót sem kell szólnia, úgy is hat, beszél, érzelmeket vált ki.

Egyik legjelentősebb színészünk teljesen ilyenné vált mára. Nem tudja magát kifejezni, pedig világok vannak a fejében és a lelkében. Egészen megváltozott, és tudomásul kell vennie, hogy két ember lakozik benne. A teste nagyrészt átvette fölötte az uralmat, amit ő alázattal vegyes lemondással vesz tudomásul. Igen, van valami nagyon komoly tartás, arisztokratikus megjelenés benne.

Ez egész könyvből áramlott felém egyfajta finomság, intellektus, méltóságteljes visszafogottság, amelynek próbáltam mögé látni. Mert ott van az ember is. Gyárfás Dorka méltó partner volt ebben a folyamatban, mert olyan kedves, okos szerénységgel tapintott rá mindig az igazi mondanivalóra, amelynek közzétételét már a nyelvi készség hiánya, és a bizonyos „mindegy” felfogás akadályoz, hogy végül mégis minden benne van, ami Jánost a Nemzet Színészévé teszi.

Nagyon jó szívvel ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe! Remélem, lesz még lehetőségem ilyen interjúköteteket olvasni a szerzőtől!

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Márton Csilla: A boldogító légzés

Ez itt a nagybetűs elmélet és gyakorlat együtt. Már a borító is rendkívül hívogató, és most, hogy az utolsó szót is elolvastam belőle, azt mondhatom, híven tükrözi azt a folyamatot, és belőle származó változásokat, érzéseket, és gondolatokat, amelyek szárnyakat és megkönnyebbülést, ez által pedig boldogságot adnak azoknak a vállalkozóknak, akik úgy döntenek, hogy vállalják a pszichológus-szerzőnő módszereit.

Ez a könyv messze túlmutat a hagyományos pszichológia gyakorlatán. Tulajdonképpen a nagy klasszikusok alapgondolataira épít, de legalábbis alapul veszi mindazt, amit ők már felfedeztek, kifejlesztettek. Aki kicsit is beleolvas a könyvben felsorakoztatott szakember munkásságába, elég hamar rájöhet, mennyire bonyolult és szerteágazó, még azt is megkockáztatnám, olykor megoldhatatlannak tűnő egy-egy pszichológiai jelenség megfejtése.

A hagyományos módszerek alatt én azt értem, amit például közvetlen környezetemben tapasztaltam sok éven át. Ha csak a depresszió orvoslásának nevezett gyógyszeres kezelést veszem, amelyet még így is kísérletezés előz meg, hogy melyik az a készítmény, amely legalább némi pozitív változást, de leginkább csak vegetálást idéz elő egy beteg állapotában, akkor ez a könyv úttörő a maga nemében.

Senkit se tévesszen meg az a komoly elméleti rész, amely a kötet első felében vár a kedves Olvasóra. Nem állítom, hogy nem kell hozzá csend, nyugalom, és kitartó koncentráció, hogy az ember nagyjából felfogja a tömény pszichológiai értekezést, amely a tudományág számos területére kiterjed, beleértve a vallások leírását is, mégis valahogy mindez új megközelítésből történik.

Említésre kerülnek a csakrák és szerepük is, érdekes személyiségpszichológia szerint csoportosulnak az embertípusok, olvashatunk a szellem törvényeiről, és ezek mind nagyon magvas tanulságokkal szolgálnak.

A könyv második fele pedig példákon keresztül mutatja be az új irányzatok hatását a pszichés és személyiségproblémákra. Elképesztő hatásokat, az élet minőségének megváltozását lehet elérni a különböző légzéstechnikák elsajátításával, az inkarnációs visszavezetésekkel, és más új keletű – bár csak számunkra azok – módszerek alkalmazásával.

Én azt hiszem, sokak számára talán még mindig idegen vagy ijesztő lehet mindaz, amiről az alanyok beszámolnak, de ugyanakkor mégiscsak vonzó is, hiszen olyan, igen mélyen gyökerező problémákra kínálnak megoldást, amelyek még nagyon komoly betegségek kialakulásában is szerepet játszanak. A kulcs mindehhez: önmagunk megismerése, negatívumaink elfogadása, és a gyakran élethosszig tartó tudatos tanulás és gyakorlat. Az eredmény pedig egy boldog és kiegyensúlyozott, szeretetben megélt élet.

Azért ez nem hangzik rosszul, nem igaz?