bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Ellen Alpsten: A cárnő

Amikor az ember olvasni kezd egy könyvet, titkon vagy tudat alatt, ha nem is bevallottan, de mindig van egy elképzelése a cím alapján a tartalmat illetően. Ezúttal is így voltam vele. Ezúttal is nagyon is beszédes volt az egyetlen szóból álló a cím: A cárnő. Szóval Oroszország és a cári világ.

Amikor aztán elolvastam a borítón fellelhető összes szöveget, határozottan kíváncsivá váltam: Nagy Péter és a I. Katalin története. Hűha! Igen sokat ígérő volt. S hogy milyen szerepekben aposztrofálták őt? Szerető, anya, feleség, gyilkos. Szép felsorolás…

Ütős a fülszöveg is:

„Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a világ nem szűnt meg forogni a halála pillanatában. Férjem, a legerősebb akarat, mely valaha összefogta Oroszországot, több volt puszta uralkodónál. A végzetünk volt. És még mindig: az enyém.”

Már csak azért is nagyon fontos ez a néhány sor, mert utána 469 oldal igazolja mindezt. Sokszor borzongtam az olvasás során. Néhol azt gondoltam, ez csak kitaláció mind, nem lehet valós. Azonban még kitalációnak is elképesztő, lenyűgöző és néhol hátborzongató.

Igen, s mégis: mindent egybevetve nem áll tőlem messze a gondolat, sőt, nagyon is hihető, hogy nagyrészt ilyen volt a cári Oroszország. Ilyen durva, ilyen fényűző, ilyen szinte állatias, és ilyen magaslatokba törő. A leírások alatt az ember szinte ott érzi magát, s szinte mindig fázik, a nyár is épp hogy csak melegecske, olyan az éghajlat, hogy alig van kisgyermek, aki túlélné élete első éveit, s nincs ez másképp a cári családban sem.

Hiába, hogy Nagy Péter nem csak belterjes kapcsolatokban nemzi számtalan gyermekét, bár alighanem neki olyan a szervezet genetikusan, majd később betegsége folytán válik alkalmatlanná arra, hogy gyermekei közül többen megérjék a felnőttkort.

I.Katalin – vagyis a nő, aki a cártól ezt a nevet és hatalmát kapta – 12 gyermeket szült, és legtöbbjük igen hamar elhalálozott. Ó, még belegondolni is szörnyű! Azzal a mentalitással élni, és folyton-folyvást gyermeket szülni, hogy megszeretni csak azt érdemes közülük, aki megér egy bizonyos kort. A mai világban ez szinte elképzelhetetlen.

Mégis olvastatja magát a regény, mert egy olyan nőt ismerünk meg, az ő saját szemszögéből mesélve a dolgokat, aki irányítani tudta a hatalmas cárt, miközben sokszor az életéért küzdött. Aki ugyanis nem tudott fiút szülni a cárnak, mehetett élete végéig egy sötét zárdába, áldatlan körülmények közé. Tehát okosnak, talpraesettnek, leleményesnek, keménynek és ravasznak kellett lennie. Katalinban mindez megvolt, hisz sokszor úgy tűnt, egy őrülttel kellett együtt élnie, egy olyan férfival, akinek közben egy birodalmat kellett irányítania, és háborúkat folytatnia.

Nem mondom, hogy nem vártam, hogy vége legyen, de mégis, kíváncsi voltam, hogyan történik ez, és közben sokszor ott éreztem magam, mert főhősünk bőrébe ezúttal nem szívesen bújtam volna, ahogyan az gyakran megtörténik velem az olvasások során.

Végezetül mégis azt kell mondanom, ajánlom ezt a könyvet olvasásra mindazoknak, akiket érdekel az uralkodó dinasztiák története. Ezúttal egy keményvonalas regényt tarthat a kezében, és bár nem néztem utána, mennyi benne a fikció, ha ennek a történetnek csak a töredéke igaz, akkor is részesei lehetünk egy elképesztő beszámolófolyamnak.