bellAtristic

  KÖNYVAJÁNLÓ - Év Könyve 2023 (ifjúsági irodalom) Leiner Laura: 40 nyári nap   Hosszasan gondolkodtam rajta, valóban megírjam-e hozzá a véleményemet. Végül győztek a poénok és a magvas gondolatok, amik megjelentek a párbeszédekben leginkább a két főhős között. Az alapgondolat tök jó, a helyszín aktuális és szimpatikus, és ahogy haladunk előre a könyvben, a fő- és mellékszereplők is egyre barátságosabbak lesznek. Megvan több Laura-féle szereplőtípus, amitől szívesen olvastam a könyvet. Felrémlettek karakterpárhuzamok a Szent Johanna Gimi jellemeivel. Többek között az okos, művelt és mély gondolkodású, de kissé introvertált főhősnő, a hozzá illő férfi/fiú főhős, aki ráadásul még menő is valamiben, hogy tökéletesen passzoljon a lányhoz, és az felnézhessen rá, aztán a kissé butuskának tűnő barátnő (jelen esetben a fiú húga), egy jó fej segítőkész barát (itt a perecszállító), és még sorolhatnám. Itt jegyzem meg, hogy anno ezt a sorozatot olvastam tőle először, mivel a ...

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – 2024. július 29. (Vizsgadrukk)   Amikor elhatároztam, hogy egy időre váltok, voltak kételyeim a vállalkozás sikerét illetően, de a vágy mindenképpen nagyobbnak bizonyult, hogy mást csináljak, mint eddig. Persze egyáltalán nem volt olyan egyszerű a döntés, sokat gondolkodtam rajta. Volt idő ugyanis - egy elég hosszú éra – amíg szerettem a munkámat. Azt hiszem, arra az időszakra datálható, amikor még kaptam benne levegőt. Amikor nem őrölte fel az idegeimet, nem okozott nagyobb stresszt, mint a tűréshatárom, és nem éreztem úgy minden áldott nap végén, hogy a fejem egyetlen nagy méhkas. Nagyjából húsz évet töltöttem el így, és meglehetősen kurtán-furcsán alakult az elosztása. Leginkább az első mondjuk tíz év volt az, amikor kiegyenlített volt a munka és a magánélet közti egyensúly. Elment az ember reggel munkába, az utolsó tanóra után megebédelt, onnan meg uzsgyi a buszmegállóba, hogy elérjem az buszt. Délután kettőkor otthon voltam, és intézhettem a dolgaimat. E...

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – 2024. JÚLIUS 26. (Olimpia megnyitó... és utána) Hát megint eltelt négy év. Nem szép, tudom, de már nem emlékszem az előző ötkarikás játékokra. Talán azért lehet, mert lekötötte a figyelmünket a pandémia vagy mert abban az időszakban született Emma, és volt egy kis apróságom, így mással voltam elfoglalva. Ami az előző néhány olimpiából mindenesetre megmaradt, hogy milyen csekély esélye volt a magyaroknak nagy eredményeket elérni. Jó ideje így van ez már. Pedig sírtam, a rám törő ezernyi érzéstől, amikor anno a vízilabdacsapat aranyérmes lett. Mi több, zokogtam a boldogságtól, már most is szemembe szökik a könny, és a szétfeszül a mellkasom, ha rágondolok. Csodálatos idők voltak. Van most is azért büszkeségünk. Nem annyira ismert, és nem annyira elismert sportágakban is, de még mindig lehetünk büszkék, nem is kicsit. Csak éppen fogy a számuk. Nem támogatják őket kellőképpen? Nagyon is elképzelhető. Mert ugye a fránya foci… amit támogatni kell. Oktalanul, ésszerűt...

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – 2024.július 21. (Helikopterek)   Ma hajnalban úgy döntöttem, kipróbálom. Akit érdekel, örömmel látom, akit nem, az mehet Isten hírével. Érdekes lehet ez, úgy írni naplót, hogy mindenki látja, de több lesz ez annál, mert beleírom majd mindazt, amit én vagyok, örömöt, bánatot, felháborodást, és mindent, ami emberi, de még inkább írói mivoltomnak jól esik, és érdemes. Próbáltam, hogy abbahagyom, mert oly keveseket érdekelnek a szavaim, de tudjátok mit? Azért sem teszem. Azért a néhány emberért és persze legfőképp saját magamért folytatni fogom, mert tudom, hogy jól csinálom. Ez a mai még csak egy visszatekintés, de olyan, ami maradandó nyomot hagyott bennem, ezért bejegyzésbe kívánkozik. Az ezt követőeket megpróbálom majd aktuálisan hozni, hadd áradjon, és tisztítson mindent és mindenkit maga körül. Tehát: Vasárnap reggel. Valami felébresztett. Sokszor nem tudom, mi az oka az eszméletre térésnek, egyáltalán annak nevezhető-e, hogy megérkezek egy másik vilá...

 Olyan könyvet találtam a könyvtárban (és engedtessék meg nekem, hogy most egy kis reklámot csináljak az Angyalföldi Kertvárosi Könyvtárnak), hogy csuda. És most szándékosan fogalmaztam ilyen puritán módon, mert erre a könyvre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy az lenne. Színtiszta, kőkemény életrajzi kötet, amely a kezdetektől fogva dolgozza fel a Rotschild család történetét. Komoly pozitívuma, hogy címével ellentétben nem kizárólag a család asszonyaival foglalkozik, hanem a férfiaival is, de úgy, hogy azáltal még nagyobb jelentőséget kap a nők szerepe. Nagyon régre nyúlik vissza az az érdeklődésem, hogy női sorsokról olvassak. Nem akármilyenekről azonban. Intelligens, okos, művelt, kifinomult, talpraesett, magabiztos, karakán, temperamentumos. Ezek a jelzők hívják fel magukra a figyelmemet, ha egy-egy ilyen típusú könyv a kezembe kerül. Hála Istennek az írók erre irányuló tendenciája egyre határozottabb.  A Rotschild név sem volt teljesen ismeretlen számomra, ott le...

  Volt egyszer egy pályázat. A témája: Tamási Áron. Aki ismeri az ő vagy Wass Albert munkásságát, tudhatja, hogy mennyire szépen, ízesen írtak a szülőföldjükről. Nem mai nyelv, és ettől olyan varázslatos. Engem is magával ragadott... Jó olvasást kedves Olvasó!😉 HŰSÉGES SZÍVVEL Ez az elvadult, ősi föld mindig is szent vala a Gondviselés szemében. S miképpen szent vala, azonképpen egyszersmind átkozott is, mert olybá tűnik nékem, hogy a székely ember sorsát a nehéz sorsú nemzetekével tette egy vonásúra. A kor volt csak más, melyben a hányattatás viselendővé szükségesült, sok megpróbáltatás között a háború, s annak lezárulta húzta meg kiváltképp az új határmezsgyéket, melyek szenvedést hoztak a jónépeknek. Pedig volt idő, hogy a csend is lábujjhegyen járt ide, mert nem merte megszentségteleníteni az itt élő, tiszta szívű embereknek még a lélegzetvételét sem. Erre járok most, ezen a számomra mindig Isten háta mögöttinek tűnő helyen, s az az érzés jár át, hogy már a világ kezdete ó...

  Íme egy újabb sokat ígérő regény. A címe alapján mindenképpen. Ki ne hallotta volna már ezt a nevet? Savoy. Híres, mint a Hilton, és még sorolhatnám.  Tulajdonképpen egész sokrétűen nyerünk bepillantást a hotel mindennapjaiba, légkörébe, vendégei közé. Valóban nemzetközi, rendkívül igényes, csúcskategóriás. A tulajdonosról is kapunk információkat, amelyek alapján érthető a minőségi szuperlatívusz, nem is várnánk mást egy ilyen embertől.  A Savoy család felemelkedése. Alig vártam, hogy belekezdjek. A világ leghíresebb szállodájának története. Lehet, kicsit unalmas lesz, de a mégiscsak a Savoy, ezért kibírom a lapos részeket. Hát azok nem voltak benne. Érdekes, izgalmas, néhol rejtélyes. Egyre több helyen rejtélyes. Örökösök, akik nem veszekszenek a vagyonon. Milyen szép! Egy alkalmas örökösnő, aki nem akar egy gazdag és híres szállodatulajdonos helyébe lépni, hanem írónő akar lenni. Mennyire megértem!😃 Gyönyörű, romantikus szerelmi szálak, nem várt fordulatok, kaland. A...