KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Dankó Attila: A kidobó

„Hosszas gondolkozás után kezdtem neki a könyvem megírásának. A könyv célja nem a sérelmek vagy bármilyen törvényellenes dologra való felbujtás, hanem visszatekintés a múltba. Azokba a 90-es évekbe, amikor a sokak által elítélt, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nem ismert, félreismert, meg nem értett szakmát műveltem: kidobó voltam. Pedig ez is csak egy foglalkozás, olyan, mint mindegyik más: a külsőségek mögött itt is megvan az emberi oldal, itt is megvannak a civil hétköznapokkal való
küzdelmek: a számlák, a család, a barátok, szerelem, árulás... Amitől mégis annyi titok és annyi misztérium lengi körül talán még ma is, az az, hogy mi nem nappal, hanem éjszaka, „az éjszakában” dolgoztunk.
Gyere hát velem, kedves olvasó, az éjszakába! Lásd, mi történik, amikor a sötétség az úr a városod felett!”

/Fülszöveg/

Hosszú az MKMT lista, és hála Istennek, ez a hosszúság egyre csak növekszik, mind többen fedezik fel, hogy érdemes a tagjává válni, mert szerzőnek és olvasónak egyaránt páratlan élményt nyújthat. Valóban elmondható, hogy az összes zsáner (műfaj) megjelenik a palettán, ezért bloggerként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sokféle módon szélesíthetem a látókörömet. Vannak könyvek, amelyeket én választok a saját érdeklődésemnek megfelelően.

Most azonban az kell mondanom, hogy egy olyan könyv ajánlója következik, amely mellett rendre elmentem, mert az gondoltam: „Majd egyszer, később…” És ekkor bejött a képbe Sky S.T. (Éva), és a figyelmünkbe ajánlotta. És milyen jól tette! Mert ha ő ajánl valamit, akkor arra figyelni kell! Ez mára aranyszabály. Így aztán, megérkezett az olvasnivaló, és kíváncsian lapoztam fel az oldalakat.

Igen, igaz. Működtek az előítéletek, és eddig csak felületes képem volt a kidobó emberekről, sztereotípiák mögül vettem róluk tudomást, leginkább tartottam tőlük, ha netán a környezetembe került egy. Mert az egy másik világ. Ott kezdődik, hogy többnyire éjszakai életet élnek, és az bennem egy-kettőre bizalmatlanságot ébresztett.

Nos, Attila története olyan szemszögből érkezett a könyve lapjain, hogy szinte nem is tudtam letenni az olvasnivalómat. Zsúfolt elfoglaltságaim és család mellett is három estébe telt mindössze, hogy elolvassam, és egy nagyon értelmes, intelligens, világra nyitott, és higgadt, nyugodt ember személyisége bontakozott ki előttem. Megmutatta az életútját fiatalkorától kezdve egészen a felnőtt kor mélyére, és sok minden érthetővé vált számomra, mi, hogyan és miért történt vagy történik ebben a világban.

Ahogy ír, valóban az a kép bontakozik ki az Olvasó előtt, hogy ezt a szakmát is lehet hivatásnak tekinteni, és az is, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor komoly ok van arra, ha az ember elvállal olyan dolgokat is, amikkel erkölcsileg vagy eszmeileg nem ért egyet, mert kell a pénz. A szegény családból érkező fiatal – lehet annak oka például a szülők válása, mint ebben az esetben – azt látja maga előtt, ha van benne megértés, hogy minél hamarabb saját lábra kell állnia, boldogulnia kell, ha nem akarja még jobban terhelni amúgy is nehéz helyzetben lévő szülőjét.

Ez az életút eddig egészen szerteágazó volt, és úgy tekintünk bele a szerző által a magyar éjszakai (sőt, mi több, bűnöző – hozzá teszem gyorsan, itt nem a szerzőről beszélek, hanem a környezetről, amelybe bekerült) életbe, hogy közben az az ember érzése, hogy a szerző egész végig egy tiszta és nemes lelkületű egyéniség maradt. Tudta, hogy mikor találkozik jóval és mikor rosszal, és azokat előbb-utóbb a helyén tudta kezelni. Érzelmek egész tárházával éli az életét, és nagyon fontosak számára a barátok.

Közben pedig komoly gondolatai vannak az életről és a létezés miértjéről, érdekesen filozofál, és ebben az egyszerűségben rejlik a nagyszerűsége. Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, és várom a folytatását (vagy inkább előzményét) is, amely „21 tél” címmel lát majd napvilágot a szerző ígérete szerint.