KÖNYVAJÁNLÓ – HELMA KÖNYVEK

Cserni András: Tarisznya

Egy remekbe szabott novelláskötet a Farkasfalka, a Betyárbecsület és az Isten kardja trilógia szerzőjétől. Az ifjú joghallgató számos írása jelent már meg különböző platformokon, novellái pályázatokon és antológiákban vesznek részt. Megjegyzem, méltán.

Tavaly megjelent kötetében ezekből az írásokból kapunk egy gyűjteményt, és minden egyes novella azt bizonyítja, hogy nem véletlenül jegyzik András nevét a kortárs irodalmi fórumok. Tagja és aktív alkotója többek között az Irodalmi Rádiónak is, s nem egy díjat mondhat magáénak.

Amikor olvasmányaim közé került a Tarisznya a Helma Kiadó jóvoltából – ezúton is köszönet érte – kíváncsian lapoztam bele a kötetbe. Már a fülszöveg is sokat sejtetően ígéretes volt, és nem csalatkoztam a belbecset illetően sem. Harminc írást vonultat fel a szerző a kötetben, és egytől egyig gyöngyszemnek nevezhető mind, páratlanok a maguk nemében. Nem átlagos történetek, még ha egyik-másik annak is indul. Az Andrástól elvárható fordulat, poén, csattanó, elképesztő tanulság mindegyikben ott rejtőzik.

Szokatlan megközelítései, elgondolkodtató monológjai, érzékletes leírásai igencsak ámulatba ejtik az Olvasót, aki bizony rácsodálkozik a világra, amelyben amúgy mégis olyan természetességgel él benne. Mert minden történet mögött van egy olyan vonulat, amely nem hétköznapi, nem átlagos, és mégis valóban hozzátartozik, már ha az ember képes belátni a szürkeség mögé.

Nem véletlenül szeretem a novellákat nem csak írni, de olvasni is. szeretem bennük azt, hogy mindegyik után kell egy lélegzetvétel, egy hümmögés, vagy csak annyi, hogy levegyem egy pillanatra az olvasószemüvegemet, és a távolba révedjek. Aztán vagy jön egy gondolat az olvasottakkal kapcsolatban vagy nem, egyik sem baj. Bizony, most harmincszor nyúltam a szemüvegszár után, s aztán vagy megcsóváltam a fejem „Ezt nem hiszem el…” stílusban, vagy csak sóhajtottam egyet bólogatva. Mert a szerző egyik különleges képessége, hogy másképp látni tanítja az Olvasót. És milyen jól teszi!

Ha van könyv, amelyben könnyű megtalálni a mélyebb mondanivalót, akkor András Tarisznyája az. Úgy ír, hogy tálcán kínálja a lehetőségeket a megértésre. Hogy viszek-e magammal egy-két gondolatot az övéből? Nem lehet nem vinni. Nem lehet lerázni. Valóban ott marad, mint egy lenyomat. Ha más nem is, de az biztosan hosszú időre megragad, hogy aki ettől a szerzőtől olvasott, az még vele akar tartani máskor is az ő sajátos irodalmi  világába.

Jó olvasást kívánok hozzá!