KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Robin O’Wrightly: deZsAvü

Régóta készültem már olvasni az írónőtől. Sokszor találkoztam posztjaival a közösségi média felületein, ahol jól hangzó szerzői neve tűnt fel elsőként, és érdeklődni kezdtem iránta. Később a zsánere vagy inkább zsánerei is feltűntek, hiszen több témában is alkot/ott. Amikor kiválasztottam mai könyvajánlóm alapjául szolgáló regényét, már a cím is egészen rejtélyesen ötlött szemembe a képernyőről. Nem véletlen annak a két betűnek a kiemelése. Azon pedig el lehet gondolkodni hosszabban is, miért éppen ez a szó lett a könyv címe.

A főszereplők tulajdonképpen egészen átlagos starthelyzetből indulnak, vagyis indulnának, ha nem lenne ott az a bizonyos spirituális vonulat, amely éppen a megfelelő helyeken engedi sejtetni sorsuk alakulását. Bepillanthatunk ugyanis a felsőbb hatalmak működésébe is, akik irányítanak, döntenek felettünk, ha hiszünk bennük, ha nem.

Két teljesen különböző ember, külön életutakkal, de mégis egymás közelében, egy közösségben. Egy két lábbal a földön járó férfi és egy művészlélek nő, akik lassan, fokozatosan találnak egymáshoz. Persze, itt is megvan, ki figyel fel először a másikra, és várakozik aztán hosszasan az események szerencsés alakulására, de minden sorsszerűen tereli őket a megfelelő irányba, míg végül jön egy pillanat, amikor szerelem lobban. Hűséges, tiszta, erős szerelem.

És amikor az ember már azon tanakodna, mit lehet még ehhez hozzátenni, minden megvolt a történetben: szokatlan fordulat, boldogság, várakozás és beteljesedés, ahogyan az egy kedves és különleges romantikus sztorinak dukál, akkor repülünk egyet. Mármint az időben. És jön az élet, jön a valódi realitás, amit sajnos nem lehet már nem annak nevezni.

Valóság és fantáziavilág fonódik egymás köré, miközben egy súlyos betegség lép a képbe. Igen, humorral és figyelemeltereléssel könnyebb viselni a hétköznapokat. Az operáció és az „utókezelés” magában is összeroppanthatna egy családot, hát még akkor, ha kiderül, hogy az élet azután sem lesz magától értetődő, ahogyan az sem, mennyi lehet hátra belőle.

Olyan érzésem volt, mintha felültem volna egy történet vasútjára, amely egyébként a szokásos módon vetítette elém alakulását, azt azonban villámgyorsan, s közben két nagy eseménynél satuféket vágott, hogy azokon keresztül lássuk főszereplőink jellemét, gondolatait, érzelmeit. Nagyon érdekes volt. Amikor két ember kristálytisztán látja, honnan indult, és hogyan alakult egymás mellett, és ebbe a szorosan egybefonódó érzelemtengerbe kapaszkodva küzdi meg a jövendő nehéz pillanatokat.

Végig benne van a misztikum, a realitás és a kettejük különbözőségén alapuló gondolatsorok is, amelyből azonban érdekes módon mégis a fantáziájuk emeli ki őket. Hogyan történne velük mindez, ha egy alternatív világban élnének? Ha Attila magas rangú katonatiszt volna, és kényszerűségből nem szerelt volna le a szolgálatból. Ha Zoé nem csak próbálkozó szerző lenne, hanem befutott, ismert írónő, akit mindenki „megsüvegel” az utcán. Érdekes módon, mindez segít.

A könyvben lévő illusztrációk is a szerzőnő alkotásai, és annyira jól sikerültek, hogy ez által külsejükben is vonzóbbá teszik a főszereplőket, akikről így megnyerőbb képet kapunk. Ha pedig a kedves Olvasó többet szeretne megtudni a deZsaVü szerzőjéről, szívből ajánlom, látogasson el az MKMT honlapjára, ahol igen figyelemreméltó összeállítást olvashat róla, és eddig megjelent műveiről.