KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

K. Kormos Noémi: Gesta fuvarorum

Beutazni egész Európát nagyon csábítóan hangzik. Sok olyan tája és országa, ha úgy tetszik, kultúrája van, amelyekkel szívesen megismerkedne az ember, és nem csak térkép vagy az internet adta lehetőségek által. A lehetőség adódna, azt hiszem, nem sokáig haboznék a választ illetően.

Valószínűleg a szerzőnő fejében is egyre színesedett az a kép, amit akkor kezdett létrehozni, amikor felmerült az kalandozás lehetősége. Készült is rá annak rendje és módja szerint, még az sem tántorította el, hogy késő ősszel került sor rá, és hogy mindezt egy kamion anyósülésén éli majd át. Pedig azért ezen tényezők tudatában már támad némi kétsége az Olvasónak, valóban olyan élvezetes lesz-e az utazás, mint gondolta.

A könyv elolvasása után kétségtelenné vált, hogy nem bánta meg. Sőt! elképesztő élményekkel lett gazdagabb. A kötet fülszövegét idézve: „Monaco, Verona, Callais, Barcelona, Marseille, Prága, Southampton…”, ezek a városnevek tulajdonképpen garanciák a feledhetetlen úti élményekre.

És akkor most a „DE”. Ám ez esetben speciális bökkenőkről van szó. A kamionos életről, amibe Noémi a férje munkájának köszönhetően belekóstolt. Na, itt jön a dolog valóban sokszor döbbenetes része. Mert van egy elképzelésünk ennek az életnek a hogyanjáról, de azt hiszem, esetemben az szinte köszönő viszonyban sem volt a valósággal.

Illetve azt hittem, hogy Európa ennél már azért jóval fejlettebb állapotban van. A szerzőnő sziporkázó stílussal, állandó mosolyra ingerlő hasonlatokkal, nagyon nyílt, őszinte gondolatokkal írja le azt a sok élményt és nehézséget, amellyel egy három hetes út során szembe kellett nézniük. Rendkívül érdekes volt, és még olvastam volna többet is róla.

Útikönyv ez a javából, és sokkal több annál. Nem olvastam még ebben a zsánerben, de biztosan fogok a jövőben is, és Noémi tollából is szeretnék. A végére megértettem mondanivalójának végső kicsengését is. Egyetértek vele. A kamionosok – ahogyan az ő férje is – sokszor dolgoznak mostoha körülmények között. Egyáltalán nem mindegy, melyik országba veti őket sors, hol éri őket az éjszaka vagy egy-egy hosszabb pihenőidő. Sokat áldoznak ezért a munkáért, amely látszólag csupán afféle „vándoréletnek” tűnhet. Közben pedig hiányzik a család, az otthon melege. S még mielőtt megkérdeznéd kedves Olvasó: „Akkor miért is csinálják?”, légy hálás érte, hogy megteszik, és gondolj arra, hogyan kerül külföldről asztalodra és otthonodba mindaz, aminek a boltokban való fellelhetőségét olyan természetesnek veszed.

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik többet szeretnének tudni első kézből erről az életről, és a kultúrák egy másik, döbbenetesen emberi arcáról lenyűgözően vicces, laza stílusban, sok érdekességgel fűszerezve.