bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ – SIKERKÖNYVEK 2024

Edith Eva Eger: A balerina

A súlyosnál is súlyosabbak, a felfoghatatlanról és elmondhatatlanról számolnak be a Holokausztról szóló könyvek. Mégis olvassuk őket. Nem lehet, nem szabad elfelejteni, ami történt éppen azért, hogy többé ne történjen meg.

Még fajsúlyosabbá válik a téma, ha valaki úgy számol be róla, hogy átélte, túlélte, és aztán olyan hivatást választ magának, amelyben még valami elképesztő módon a mélyére is képes menni az egésznek. Sokan nem mondhatták ezt el magukról, egyszerűen képtelenek voltak beszélni arról, ami történt velük. Teljesen érthető módon.

Edith Eva Eger egy kivételes nő ilyen szempontból is. Az Amerikában élő mára már idős asszonyt családja nagy részével együtt Auschwitzba hurcolták, és miután ott szenvedte végig az a háború utolsó éveit, még a felszabadítás folyamatában is voltak olyan durva momentumok, amiket az ember elképedve olvas el legújabb könyvéből.

Nem sok ilyen témájú könyvet olvastam eddig. Mindig kerültem a lehetőséget, mert olyan borzalmakról számolnak be, amelyek a mai átlagember számára felfoghatatlan, szürreális történeteknek tűnnek, megviselnek, fájnak a léleknek. Edith könyvét azonban mégis leemeltem a könyvtár polcáról, mert az az előérzetem lett, hogy érdemes.

Köszönhető volt ez annak, hogy a médiában nemrég láttam vele egy interjút, és az idős asszony mély benyomást tett rám. Egy igényes, hajlott kora ellenére csinos, jól öltözött nő ült a kamerák előtt, akiről sugárzott az intelligencia és a műveltség. Azért is figyeltem fel rá, mert rögtön az első pillanatokban kiderült róla, hogy Holokauszt és Auschwitz túlélőként beszélgetnek vele, és… pszichológus.

„Mint ilyen szakember, biztosan másképp is látja a dolgokat, mint egy hétköznapi ember.” – gondoltam. És valóban. A könyve letehetetlen. Egyedi gondolkodása, mellyel a dolgok mélyére tekint, úgy húzott magával az oldalakon át, mintha valamiféle titkot árult volna el. Azt is tette. Hogyan lehet egy ilyen szörnyűséget túlélni? Nyilván azt mondaná az ember, hogy jó sok szerencsével, amiért mindig a jó helyen volt, a jó időben.

Csakhogy a szerzőnőnek a saját egyénisége, az élni akarása is döntő volt élete alakulásában. Joggal merülhet fel a kérdés: miért, a többi sok ezer ember ott a haláltáborokban nem akart? Dehogynem, nagyon is!

Mégis, amikor Eva sorait olvassa az ember, akkor felfedez benne valami sajátos szemléletmódot. Ami nem csak egy ilyen borzalmas helyzet túlélésére ad esélyt, de úgy általában a mindennapok nehézségeivel való szembenézésre is. Ennek az asszonynak karmája volt, hogy oda született, ahová. Nem kényeztették el, nem dicsérték, nem mondták, hogy tehetséges, mindenért megküzdött ezek közül. Balerina akart lenni, és addig harcolt érte, míg erős, izmos lett, a legjobbak között tartották számon, és olyan mentalitást kapott az edzőétől, amely átsegítette minden nehézségen.  

A másik fontos dolog, amibe a nehéz időkben kapaszkodott, az a szerelem volt. Mondatok, amelyek életben tartották. Emlékek, amelyek átmenetileg kiragadták a pokolból, és a továbbvitték az úton.

Sokat-sokat lehetne még beszélni azokról a benyomásokról, amelyek felébrednek az emberben a sorait olvasva, de most sem mondhatok mást, mint minden könyv esetében, amelyet kezembe veszek: el kell olvasni, mert érdemes!

A szerzőnek van mát két másik megjelent írása is: A döntés és Az ajándék címmel. Ezután ezeket a műveket is biztosan megszerzem majd, mert érdekes és tanulságos a szerző szemével nézni a világra, még ha csak átmenetileg, egy könyv erejéig is!