bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy

Milyen semmitmondó cím annak, aki nem ismeri, csöppnyi belátása sincs főhősünk kilétébe! És milyen sokatmondó cím, ha már van némi sejtelmed róla, kiről szól a történet!

Megvallom, csupán annyival voltam tisztában, hogy egy újabb jelentő nőalakkal fogok megismerkedni, akit Kertész Erzsébet mutat be. Ebben az esetben is az írónő neve volt a garancia arra, hogy nagyon érdekeset, tanulságosat és lenyűgözőt fogok olvasni. Több munkája is járt már a kezemben, elsőként a Teleki Blanka. Ez a saját – pontosabban anyukám öröksége által kapott – könyvtáramat gazdagítja, és jelen esetben ez a legcsekélyebb mértékben sem számít közhelynek. Valóban érdemes alkotásról van szó, élvezettel olvastam minden sorát.

Ez után még többet akartam tőle olvasni, és akkor felfedeztem néhány kötetét a könyvtárban. Több sem kellett! Rendre őt veszem ki a klasszikus könyvek közül, és bár nem számít már, és talán sose is számított sikerkönyvnek egyetlen írása sem, mégis olyan jelentős tartalmakat hordoz mindegyik, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

Kertész Erzsébet tipikusan az az író, aki nem használ hangzatos címeket, de amikor megtudom, kiről szól az éppen kezembe vett könyve, érzem, hogy egy szinttel feljebb léptem, és az álmélkodás és a csodálat útján járok.

A lámpás hölgy Florence Nightingale élettörténete. Egy különleges nőé, aki nem elégedett meg azzal, amit a korszak kínált volna neki, amelyben élt. Egészen fiatal korától kezdve érezte, hogy ő többre hivatott, többet szeretne, mint amit akkoriban elvártak egy nőtől, és harcolt a céljaiért. A családja nem nézte ezt jó szemmel, szerették volna visszairányítani a családi hagyományokhoz, az elvárásokhoz, s ha engedték is, hogy időnként megszabaduljon a háztartási teendők sorának végzésétől vagy a nagy vendégségek rendezésének nyűgétől, csak azért tették, mert fizikai jelei voltak számára annak, hogy nem érzi jól magát abban a világban, amelybe beleszületett.

Nagy szerencséjének mondható, hogy jómódú, sőt gazdag, befolyásos családban nőtt fel, és hogy édesapjában idővel szövetségesre lelt, mert amikor felnőttként nyilvánvalóvá vált, hogy bármit tesz is a család, ő nem fog férjhez menni, és gyereket szülni, mert neki teljesen más tervei, vágyai, elképzelései vannak, akkor apja révén végül megvalósíthatta, amit szeretett volna.

Legalábbis részben. Nem elsősorban a családi hagyományok számítottak a legfőbb ellenfelének, hanem a kor elmaradott, begyepesedett bürokratikus rendszere, amellyel aztán egész életében küzdött, és többek között az ezzel való folyamatos harc gyengítette le az egészségét is.

Volt kérője is, akinek több ízben nemet mondott, mert rájött, hogy nem ez az ő útja. Amikor sétáik során beszélgettek, ráébredt, hogy a férfinak mindez csak addig érdekes, amíg a saját hangját hallatja, de nem érdekli a nő véleménye, sem a mondanivalója.

 Ápolónő szeretett volna lenni, és tulajdonképpen az is lett, de másképpen, mint ahogyan azt mi elképzeljük. Valami jóval magasabb szintről szemlélte és kezelte, és amikor szilárd és megmásíthatatlan elhatározása nyomán egy ápolónői csapat élén a krími háború sebesültjeinek gondozására indult a törökországi Üsküdarba, már olyan képzettség, szemlélet és tudás birtokában volt, amely arra indította, hogy számára nemesebb célok felé törjön. Teljhatalmú vezetői szerepet kapott a betegápolás és az ápolónők oktatásának és alkalmazásának terén, s tette mindezt áldatlan állapotok között, hidegben, étel híján, egy pint vízzel naponta. Mert ennyi jutott. Ez idővel jelentősen kikezdte fizikumát is.

Gyermekeinek egész életében azokat a katonákat nevezte, akiket ápolt, és akiknek sokaságát el kellett temetnie a lehetetlen és borzalmas kórházi körülmények miatt. Azért hívták lámpás hölgynek, mert ha csak éjszaka engedte ideje, akkor járkált a betegágyak között egy lámpással, mosollyal, jó szóval.

Vagyonának jelentős részét fordította az ápolónőképzésre, amelynek akkoriban igen rossz helyzete és híre volt, a hadseregben szolgáló katonák körülményeinek megreformálására, kérvényeket, könyveket írt, igyekezett változtatni a lehetetlen helyzeten. Folytonosan falakba ütközött, de soha nem adta fel.

Története nagyon érdekes, egy testileg törékeny asszony jelenik meg előttünk óriási akaraterővel, elszántsággal és kitartással. Sokan csodálták egyéniségét, hősnek tartották, ő azonban nem szerette a rivaldafényt, visszahúzódott előle.

Ajánlom ezt a könyvet minden olyan érdeklődő Olvasónak, aki szeretne többet tudni a történelemről, a benne jelentős szerepet vállaló, mégis szinte névtelenség homályába vesző asszonyokról, és szélesebb látókört kívánnak szerezni egy korszak hátteréről.

Jó olvasást kívánok hozzá!