KÖNYVAJÁNLÓ

F. Nagy Gábor: Alsó szólam

Tőlem nem megszokottan egy új műfajban hozok most egy kötetet a kedves olvasóknak. Arra vállalkoztam, hogy belekóstolok a versek világába, még pedig egy olyanba, amely főként felnőtteknek szól. F. Nagy Gábor Alsó szólam című kötete ehhez tökéletes alkotás, mert őszintén szólva igen nagy kedvet csinált többi művének elolvasásához is.

Sosem voltam egy nagy versolvasó, túl tömörnek, túl gazdagnak éreztem mindig a lírába szedett alkotásokat, sosem volt elég egyszer elolvasni az adott verset, abba pedig egy idő után belefáradtam, hogy másodszor, sokszor harmadszor is neki fussak a teljes megértés, és átélés kedvéért.

A tömörség ezúttal is megjelent, olyan a költő minden alkotása, mintha valamilyen illat legkoncentráltabb esszenciáját szívtam volna magamba. Mégis. Jó volt olvasni a verseit, s nem egynél eszembe jutott, hogy érdemes lenne mondanivalója miatt idéznem tőle, ha megengedné. Vannak köztük rövidebb és hosszabb lélegzetvételűek, a mostanság oly népszerű haikuk, és vannak ugyanarra a gondolatsorra írt variációk is, és bizony nem tudnám eldönteni, melyik a jobb, mert mindkettő rendkívüli a maga nemében.

Gazdag és szemléletes szóhasználat jellemzi, a képek színesek még akkor is, ha nem ritkán komor hangulatot, apátiát tükröznek. A tárgyak, tájak, hangulatok megszemélyesednek, és így lesz még a legszomorúbb alkotás is izzó, amelyben érdekes egy pillanatra elmerülni.

A költő olyan verseket vonultat fel ebben a kötetben, amelyek valahol már megjelentek, munkássága által pedig részesült a Fehér Klára Irodalmi-díj Kuratóriuma elismerésében is, meglátásom szerint abszolút megérdemelten.

Mostanában egyre több versben írt alkotást olvasok, és arra lettem figyelmes, hogy azok az alkotások ragadnak meg, amelyek – amellett, hogy mély mondanivalójuk van – dallamosak is. Persze, az sem hátrány, ha rímbe szedettek, de semmiképpen se legyenek erőltetettek.  A szabad versek megemésztése ilyen szempontból a nehéz kategóriába tartozik számomra.

Gábor versei azonban olyan szépek és egytől egyig magvas gondolatúak, hogy fel sem merült bennem, hogy akár csak egy pillanatra is letegyem a könyvét. Sokféle téma megihlette már a napszakok – alkonyat, hajnal – szépségétől vagy éppen komorságától kezdve, a háborúkon át, a digitális világig, de valamennyi versének közös jellemvonása, hogy frappáns, találó, és mindenképpen elgondolkodtató.

Köszönöm, hogy olvashattam ezeket a remek alkotásokat, és ezek után nagyon kíváncsi vagyok a gyermekverseire, hiszen olvastam, hogy alapvetően ebben a zsánerben ír.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a verseket, és jobban kötődik még a szemléletes, érzékletes, klasszikus versformáláshoz!