bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ – Sikerkönyvek 2024

Budai Lotti: A viaszszobrász

Kíváncsian vártam a sorozat következő részét. A parfümkészítő és A festőművész után ismét nagy várakozással vettem a kezemben Budai Lotti öt érzékre építő munkájának ezt a kötetét. A téma ezúttal a tapintás, a viaszszobrászat. És ha már ezt az anyagot vesszük elő, akkor Franciaország, híres emberek, na és persze Madame Tussaud.

A szerző minden bizonnyal ismét elképesztő háttérmunkát végzett a történet leírásához és az alakok megformálásához, amiről a könyv fényesen tanúskodik. Visszarepít bennünket a 18. század végi franciahonba, XVI. Lajos és Marie Antoinette uralkodásának idejére, amikor kitör a forradalom, és óriási változások mennek végbe az országban, és ennek hatása egész Európára kiterjed.

A viaszszobrásznő, Suzanne egy korabeli polgárasszony, akit kivételes tehetséggel és lehetőségekkel áldott meg a sors, hiszen a később híressé vált Madame Tussaud mellett, sőt vele versengve, ő is megnyitja és felvirágoztatja viaszszobor műhelyét, ahonnan aztán saját kiállítására kerülnek ki remekbe szabott műalkotásai, melyeknek egész Párizs csodájára jár. Sikeres üzletasszony, tehetséges művész, jó anya. Túl jó és kedvező ez a kor viszonyaihoz képest. Nem is fenékig tejföl az élete, hiszen férje – akinek mérsékelt megélhetést biztosító nyomdája van – miután csalódottan tér meg a tengerentúlról, ahová azért áll be a haza szolgálatára, hogy vérmes reményeket tápláljon előrelépését tekintve, ami a tiszti rangot illeti, arra ér haza, hogy felesége az, aki átvette a családfenntartó szerepet. A kor szemlélete szerint azonban egy feleség feladata nem az, hogy kitűnjön vagy közéleti szerepet vállaljon, hanem hogy meghúzódjon a tűzhely mellett, szépen nevelje a gyermekeit és férjének hű támasza legyen.

Ám Suzanne férje hazatérte és kifejezett elvárása ellenére sem mond le kivívott exisztenciájáról. Folytatja úgy tovább, ahogyan addig. Ez pedig megtöri az amúgy is ingatag kapcsolatot, amely fokozatosan elmérgesedik. Hogy hová jutnak végül, az kiderül a könyvet olvasva.

Szót kell azonban ejteni még a történelmi háttérről is, amely igen részletesen és alaposan megjelenik a történet során, és ez alatt nem csak a politikai és társadalmi problémák taglalását értem, hanem előtérbe kerül a nők helyzete, és az ő helyzetük megújulásáért és konvenciók alól történő felszabadulásáért vívott harc is.

Ilyen szempontból nagyon szerencsés nézőpontból szemlélhetjük az olykor igencsak tragikus és hátborzongató eseményeket, hiszen főhősnőnk aránylag jó csillagzat alatt vészeli át a legtöbb történést, és köszönhetően bátorságának és okosságának, minden helyzetből talál szabadulást. Persze neki is megvan a maga keresztje a történet során, hiszen rátalál a szerelem is, de a vonulat nem a pozitív történetszálak közé tartozik.

Én személy szerint kicsit hiányoltam a főhősnő mesterségének valamivel részletesebb említését, az alakok megalkotásának mikéntjét vagy a viasz megformálásának menetét, valamit, ami közelebb hozza az esetlegesen olyan laikus olvasót a híres viaszfigurákhoz, mint amilyen jómagam is vagyok. Hozzá kell azonban tennem, hogy a történet olyan mértékben bővelkedett fordulatokban, izgalmakban, érdekességekben és a történelem leírásában, hogy az feledtette velem az eredeti hiányt, és azt feltételezem, hogy a szerző maga is másra akarta helyezni a hangsúlyt ezúttal.

Ez a történelmi korszak érthetően annyira hangsúlyos változásokat hozott Franciaországból kiindulva Európába is, amik mellett még a mai napig sem lehet szó nélkül elmenni. A szabadság számos formájáért folytatott küzdelem ma is aktuális téma sok országban, és a nők helyzete sem oldódott még meg, ha egészen őszinték akarunk lenni.

Budai Lotti olyan adatokra és tényekre hívja fel a figyelmet, ami az utókornak is fontos lehet a jövőben, nem szabad azokat elfelejteni, tovább kell dolgozni megvalósításuk érdekében. Nem véletlen tehát az üzenete sem, melyet az utolsó mondat sugall számunkra:

„– Csak abban az egyben bízom… hogy ha ez a világ eljön… az emberek, és főleg a nők, nem felejtik majd el, hogy mi mennyit küzdöttünk érte. És értük.”

Jó szívvel ajánlom A viaszszobrászt minden kedves olvasó figyelmébe, és érdeklődve várom a következő részt!