bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ – MKMT-s könyvek

Juhász Bálint: A kapu

Hogyan fogjon neki egy szerző, ha szemléletet szeretne formálni, átalakítani, esetleg valami teljesen újat hozna létre? Honnan kezdjen neki, ha hiteles akar lenni, ha fel akarja hívni a figyelmet világunk alapvető problémáira, és tenné ezt úgy, hogy az a fiatalabbak számára is emészthető legyen? Hiszen kikkel lehetne mindezt elkezdeni, ha nem velük, akik még nem rendelkeznek kialakult véleménnyel, nézettel vagy világképpel?

Ők azok, akik jóval fogékonyabbak arra, hogy új vagy nem is annyira új, de társadalmi normáinktól meglehetősen eltérő módon is képesek legyenek nyitottak lenni az új irányzatokra. Akik, ha egy-egy arra nyitott, olvasottabb hozzáértő kimondja a „spiritualitás” szót, akkor nem rögtön valami negatív vonulat fut végig a gondolataikon, valami nagy érthetetlen, megfoghatatlan humbugnak tartják, amit hallanak e téma kapcsán.

Bálint könyve sok érdekes gondolatot, felvetés rejt magában, amelyek időnként inkább szólnak felnőtt fülnek vagy szemnek, de mégis arra vállalkozik, hogy megszólítsa az újabb generációkat is, mert a téma nagyon is aktuális. Régóta az. És régóta nem veszünk róla tudomást kellőképpen. Az emberiség kapcsolata a lakóhelyéhez, a Földhöz egyre égetőbb problémákat vet fel, és bár tudjuk, hogy nem jó irányban haladunk – és akkor még nagyon finoman fogalmaztam – mégsem teszünk ellene semmit vagy csak túlságosan is keveset.

Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ugyan mit tehet az egyszeri, kis ember a bolygó megmentése érdekében, és hogy a valódi lehetőségek a hatalmasok kezében vannak, de a szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy minden változás, fejlődés és előrelépés egyetlen apró lépéssel kezdődik. Sok apró lépésből pedig mégiscsak kisülhet valami monumentális, ha továbbgondoljuk a dolgot.

De hogy visszatérjek a könyvhöz, olvasás közben egész sor párhuzam jutott az eszembe. Kezdetnek rögtön felfedeztem némi párhuzamot A gyűrűk urával és a Csillagok háborújával is, hiszen ebben a könyvben éppúgy megjelennek a tündék és egyéb a Tolkien világához hasonlatos élőlények, mint egy olyan világ, ahol a különböző fajok, civilizációk képesek ellátogatni egymáshoz, sőt együtt élnek. Ez számomra legalábbis kicsit közelebb hozta az egész mondanivalót, és mivel az említett mindkét fantáziavilágnak hatalmas rajongótábora van, nem kétlem, hogy sokan fogják érdekesnek találni ezt a történetet is.

Ez által pedig azok a szinte játékos formában felvetett eszmefuttatások is sokkal emészthetőbbé válnak, melyek szerint bár a földi civilizáció is fejlett, de messze nem annyira, minta azok a fajok, ahol már nem a technika és az idő uralkodik, hanem a szellemi és spirituális irányzatok, és a természet közeliség. Ugye milyen ismerős felvetés? Élj összhangban együtt a természettel, és ne zsákmányold ki azt!

Boncor és Zorgó, a két főhős, már a bemutatásával is formabontó, ha úgy tetszik, rejtélyes. Még mielőtt megpróbálnánk őket valamely földi erdei vagy más állatfajhoz hasonlítani, gyorsan tisztázódik még a könyv elején, hogy nem a Földön vagyunk ám, bármennyire is az az érzése a kedves Olvasónak. Ilyen formán pedig nem azonosíthatóak egyetlen általunk ismert állatfajjal sem. De hogy a kérdés mégse maradjon tisztázatlan és zavarbaejtő, azt is azonnal megtudjuk róluk, hogy ők pixinek, afféle manók, és megkapják azt a feladatot, hogy felvegyék a kapcsolatot az emberekkel. Az első könyv az ő felkészülésüket mutatja be, mi szükséges ahhoz, hogy megnyithassák a kaput, amely nem kulccsal nyílik, hanem varázserővel, ill. „hétköznapi” vagy spirituális kifejezéssel élve: energiaáramoltatással.

És akkor máris világossá válik, hogy az emberekkel szemben ők miben fejlettebbek. Illetve, hogy ebben is. Ugyanakkor viszont két rosszcsont, jókedélyű, vállalkozókedvű, nagy tehetséggel és szorgalommal megáldott, mégis látszólag egyszerű gondolkodású teremtményről beszélünk. Mindezek összességétől válnak azonban az Olvasó számára mégis annyira szerethetővé.

A történet ott fejeződik be az első könyvben, hogy a sok gyakorlás és felkészülés után sikerül megnyitniuk a kaput. Előtte már látnak álmokat és jelenéseket, így van sejtelmük róla, kikkel találkoznak majd a másik oldalon. Ez nagy meglepetésként éri őket.

Innen folytatódik a következő könyv, és megvallom, igen kíváncsian várom a folytatást. Hogy miért? Erről még elárulok egy infót: az Olvasó már ebben a kötetben is kap egy kis ízelítőt a földi személyek mibenlétéről is. Nagy kérdés, hogyan fognak egymással boldogulni.

Minden bizonnyal kiderül a következő kötetből. Ahhoz viszont el kell olvasnod A kaput is, mert csak a jéghegy csúcsáról írtam ebben a pár sorban, és bizton állíthatom, érdemes a kezedbe venned Juhász Bálint fantáziavilágát nem kevés okossággal fűszerezve.