bellAtristic

 

Ez tipikusan az a könyv volt számomra, amitől nem vártam semmit. A könyvtől nem. A szerzőtől igen. Az eddigiek alapján, amit olvastam tőle: nyugodt, higgadt, érdekes megállapításokat, gondolatokat a világról. Ahogy azt ő szokta. Emlékeket, élményeket, tapasztalatokat.

Kaptam egy regényt, egy fura ízű, magyar valóságot (legalábbis egy bizonyos mértékig), amely kísértetiesen hasonlít Salinger világához, ami a Rozsban a fogót (Zabhegyezőt) illeti. Itt sem derült ki jó sokáig, miért az a címe a könyvnek, ami.

A szerző stílusából adódóan olvastatta magát a regény, csak az volt kár benne, hogy olyan nyomasztó volt mindvégig. Minden aspektusában. A főhős meghasonlik önmagával, mivel az élet egyetlen területén sem tud kimagaslót alkotni, "még a felesége is sikeresebb nála", ezért az élet úgy hozza, hogy az ún. rendes és tulajdonképpen tiszteletreméltó hivatásából alakul ki az a tevékenység, ami által mégis többnek érzi magát az átlagnál. A sors furcsa fintora, hogy üldözőből üldözött lesz. A lebukás előbb-utóbb elkerülhetetlen, és meg is történik, és akkor belekóstolhatunk egy másik világba. Egy olyanba, amelyiktől az Olvasót kirázza a hideg. De miért? Miért történt ez? Miért kellett így alakulnia? Mert az emberi gyarlóság ilyen. Mondhatnánk. Mert ki akart kerülni egy gödörből, amelynek látta már az alját, és nem akart oda lecsúszni. 

Hát lejutott egy másmilyenbe. Egy talán rosszabba. Mert ebből sincs visszafelé. A régi életbe semmiképp. Nem is tudjuk meg, hová tart a felfelé. Ám a mű közepe felé elhangzik a cím a szövegben. Akkor még nem teljes érthetőségében. Legalábbis  a számomra. Az csak a könyv bezárása, és némi töprengés után koppan a nappali padlóján. Azt hiszem, érteni vélem. És ellentétben Kepes András más könyveivel, ezt nem úgy csukom be, hogy tudom, egyszer még olvasni fogom. Sőt. 

Nagyon örülök, hogy kölcsönkaptam, de azt hiszem, megbántam volna, ha megveszem. Én legalábbis. Tudom, hogy sikerlistás. Az író neve egy polcon, az súlyt ad egy könyvtárnak. Értéket. Mégis. A téma az, ami számomra csak egyszer olvasós.

Nagy dicséret azonban mégis jár más aspektusért. Sok tekintetben minőségi. Nem szitkozódtam a stilisztika és a helyesírás (vagy ha úgy tetszik a gépelési hibák) miatt. Eléggé gyorsan haladtam vele, és tulajdonképpen a maga magyar módján érdekes volt.