Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2024
Kép
  Íme egy újabb sokat ígérő regény. A címe alapján mindenképpen. Ki ne hallotta volna már ezt a nevet? Savoy. Híres, mint a Hilton, és még sorolhatnám.  Tulajdonképpen egész sokrétűen nyerünk bepillantást a hotel mindennapjaiba, légkörébe, vendégei közé. Valóban nemzetközi, rendkívül igényes, csúcskategóriás. A tulajdonosról is kapunk információkat, amelyek alapján érthető a minőségi szuperlatívusz, nem is várnánk mást egy ilyen embertől.  A Savoy család felemelkedése. Alig vártam, hogy belekezdjek. A világ leghíresebb szállodájának története. Lehet, kicsit unalmas lesz, de a mégiscsak a Savoy, ezért kibírom a lapos részeket. Hát azok nem voltak benne. Érdekes, izgalmas, néhol rejtélyes. Egyre több helyen rejtélyes. Örökösök, akik nem veszekszenek a vagyonon. Milyen szép! Egy alkalmas örökösnő, aki nem akar egy gazdag és híres szállodatulajdonos helyébe lépni, hanem írónő akar lenni. Mennyire megértem!😃 Gyönyörű, romantikus szerelmi szálak, nem várt fordulatok, kaland. A...
Kép
  Ez tipikusan az a könyv volt számomra, amitől nem vártam semmit. A könyvtől nem. A szerzőtől igen. Az eddigiek alapján, amit olvastam tőle: nyugodt, higgadt, érdekes megállapításokat, gondolatokat a világról. Ahogy azt ő szokta. Emlékeket, élményeket, tapasztalatokat. Kaptam egy regényt, egy fura ízű, magyar valóságot (legalábbis egy bizonyos mértékig), amely kísértetiesen hasonlít Salinger világához, ami a Rozsban a fogót (Zabhegyezőt) illeti. Itt sem derült ki jó sokáig, miért az a címe a könyvnek, ami. A szerző stílusából adódóan olvastatta magát a regény, csak az volt kár benne, hogy olyan nyomasztó volt mindvégig. Minden aspektusában. A főhős meghasonlik önmagával, mivel az élet egyetlen területén sem tud kimagaslót alkotni, "még a felesége is sikeresebb nála", ezért az élet úgy hozza, hogy az ún. rendes és tulajdonképpen tiszteletreméltó hivatásából alakul ki az a tevékenység, ami által mégis többnek érzi magát az átlagnál. A sors furcsa fintora, hogy üldözőből üldözö...
Kép
  ALUDJ CSAK, ÉN ÁLMODOM!   Nehéz a szoba levegője. Sokféle szag és illat keveredik benne. Tegnap kenyeret sütött az asszony, s hiába hajtotta be a szoba ajtaját, csak bekúszott rajta a kemencéből áradó meleg a keltkalács fűszereivel együtt,   ami most ott ül az ágynemű felett, édes súlyával mind jobban beleissza magát a párnába és a takaróba. Fahasáb pattan a kályhában, vörösen izzó darabja kikacsint a gazdaasszonyra, s bár a füst javarésze a szabadba távozik, mégis érzi a fenyőillatot, ahogy elkeveredik a szomszéd szobában kiterített, frissen mosott ruhanemű sűrű párolgásával. Ez az éjszaka is rövid volt. Mindegyik az. Ha van tennivaló, akkor csak úgy szállnak az órák, jó lenne duplázni valamennyit, ha az ember másnapra nem akar munkát hagyni, hisz akad akkorra is éppen elég. A két gyerek a szoba másik végében alszik, ahogy horkol a ház ura is, korán van még, épphogy pirkad. Még egy-két óra, és ő újra egymagában lesz itthon, számba veszi tennivalóit, s végzi a dol...