bellAtristic

 

KÖNYVAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek

Garajszki Rozika: Klárika

„Az élet egy hullámvasút.” – írtam már le számtalanszor ezt a mondatot egy-egy saját történetemben is. És valóban. Rozika könyve hűen tükrözi ezt, miközben bemutatja szereplői lelkivilágát, legmélyebb gondolatait is egy váratlan negatív vagy boldog helyzet kapcsán. A közös ezekben az, hogy akkora jelentőséggel bírnak az életünkre, hogy valóban le kell ülnünk az aktuális mérföldkövünkre, és el kell gondolkodnunk a továbbiakon.

Garajszki Rozika a Klárika című regényében egy olyan élethelyzetet írt le, amely nem a boldogak közé tartozik, mégis úgy fordította a dolgok alakulását – mert ilyen módon is van esély rá – hogy végül happyendnek nevezhető végkicsengése lett egy szerencsétlen szituációnak. Az mindenképpen elmondható, hogy az Olvasó nagy valószínűséggel elgondolkodik rajta, mit tenne hasonló helyzetben, és mindamellett, hogy örül, mert nem volt része hasonlóban, egyszersmind kíváncsi is rá, más hogyan oldana meg egy ilyen problémát. Érdekes volt olvasni Rozika gondolatmenetét, mintha írás közben maga is valóban belebújt volna a szereplők bőrébe.

Egyetlen nő sem szeretne ilyen helyzetbe kerülni, efelől biztos vagyok. Ahogy pedig Klárika, a főszereplő élte végig a sors eme kegyetlennek mondható fordulatát, arra igazán csak az erős, intelligens, magas érzelmi intelligenciával rendelkező feleségek képesek. Ugyanis a házasságtörés, pontosabban megcsalás egyik formáját és annak következményeit vezeti végig az Olvasó előtt Rozika. A férj a hűtlenség elkövetője, és javára legyen mondva, nagyon megbánja az cselekedetét, melyet erősen ittas állapotban követ el az asszisztensével.

Már az ominózus éjszaka után, másnap reggel tudatára ébred annak, mekkora hibát követett el, és aránylag hamar rájön, hogy nem a tagadás vagy elhallgatás, hanem a bevallás fog eredményre vezetni. A történet két vonzó, értelmes ember kapcsolatát mutatja be, akikben valóban végigmegy minden lehetséges gondolat és érzés, amely egy ilyen helyzetben előjöhet. Mindenekelőtt a teljességben megélt, harmonikus házasságot szinte kettétörő azonnal jelentkező bizalmatlanság vonul végig a teljes köteten.

Rozika azonban elég magas intelligenciával ruházza fel szereplőit ahhoz, hogy szép lassan, az idő múltával újra épüljön ez a sok éven szorosan és hűségesen ápolt kapcsolat, és a végén még egy váratlan és szívet melengető fordulat is történik, amitől az Olvasó végül megnyugodva, boldog végkifejletet kapva teheti le a könyvet.

A történet során felmerült bennem a kérdés, vannak-e, és ha igen, milyen fokozatai vannak a házastársi hűtlenségnek? Melyik az a helyzet, amiből tényleg van még kiút anélkül, hogy végleges elhidegülésre és válásra kerülne a sor? Valóban az asszisztensnő volt itt a csábító, ő tehető egyedül felelőssé vagy képes az alkohol, az érzelmi hiányérzet és sértett büszkeség arra, hogy így megváltoztasson egy férjet, bármilyen hűséges és szerető is legyen normál állapotában a feleségével szemben? Nehéz kérdések.

Rozika mélyen alámerül a szereplők gondolataiba és érzéseibe, s teszi mindezt úgy, amitől a történetvezetés is nagyon érdekessé válik. Úgy fűzi fel egyetlen nagy folyamattá a cselekményt, hogy ugyanazt az időszakot, amelyet mind a ketten megélnek, mindkettőjük szemszögéből bemutatja. Hol Klárika, hol Szilárd bőrében találjuk magunkat, és így szinte mi is részeseivé válunk érzelmi hullámvasútjuknak, mely során átélik és emészteni, megoldani próbálják a családot ért elképesztő helyzetet, és kis híján még egy tragédia is bekövetkezik.

Belép a képbe még valaki, akinek szintén a bőrébe bújhatunk. Érdekes módon ezt senki mással nem teszi meg a szerző, pedig családtagok, barátok és az üzlettárs is szerepet kapnak, ám ők ezt csak afféle külső szereplőként teszik meg. Ettől válik harmadik szereplő  közbelépése még hangsúlyosabbá. Hogy ki az, aki bátorságával és elszántságával próbálja menteni a menthetőt, kiderül, ha a kedves Olvasó elolvassa a regényt, amely olvasmányos, fordulatos jellegével odaszögez mindannyiunkat a fotelhez.

Jó szívvel ajánlom minden érdeklődő kedves figyelmébe!