
Ezt most csak úgy itt hagyom... ezt is... SENKI Nem hittem, hogy ilyen nehéz tudni lenni a szabadság? De szabadság ez egyáltalán? Vagy csak a látszata? Most úgy érzem, hogy csupán az. Megvoltak az okai, amiért itthon maradtam, és egyéni vállalkozó lettem. Ebben a formában tűnt a leglogikusabbnak szabadnak lenni manó számára, hogy ha bármi van, itt tudjak lenni, engem lehessen mozgatni. Ez mind szépnek és jónak tűnt kezdetben. Majd akad home office munka, nyelvórákat adok németül és angolul, és abból majd folyik be egy jó kis bevétel, ki lehet belőle fizetni a járulékokat. Így indult minden, és én rábólintottam… Senki nem mondta azonban, hogy ilyen nehéz lesz. „Mit sírsz, mit panaszkodsz folyton?” – látom a szemekben, és hallom a saját belső hangomat, amely feddőn szól rám, valahányszor megszólal bennem ott legbelül valami. Nem lehet elhallgattatni, egyre erősebb, egyre határozottabb, egyre sürgetőbb. Mert: Senki nem mondta, hogy lehet az élet másmilyen is, mint am...