bellAtristic

  KÖNYVAJÁNLÓ - Év Könyve 2023 (ifjúsági irodalom) Leiner Laura: 40 nyári nap   Hosszasan gondolkodtam rajta, valóban megírjam-e hozzá a véleményemet. Végül győztek a poénok és a magvas gondolatok, amik megjelentek a párbeszédekben leginkább a két főhős között. Az alapgondolat tök jó, a helyszín aktuális és szimpatikus, és ahogy haladunk előre a könyvben, a fő- és mellékszereplők is egyre barátságosabbak lesznek. Megvan több Laura-féle szereplőtípus, amitől szívesen olvastam a könyvet. Felrémlettek karakterpárhuzamok a Szent Johanna Gimi jellemeivel. Többek között az okos, művelt és mély gondolkodású, de kissé introvertált főhősnő, a hozzá illő férfi/fiú főhős, aki ráadásul még menő is valamiben, hogy tökéletesen passzoljon a lányhoz, és az felnézhessen rá, aztán a kissé butuskának tűnő barátnő (jelen esetben a fiú húga), egy jó fej segítőkész barát (itt a perecszállító), és még sorolhatnám. Itt jegyzem meg, hogy anno ezt a sorozatot olvastam tőle először, mivel a ...

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – 2024. július 29. (Vizsgadrukk)   Amikor elhatároztam, hogy egy időre váltok, voltak kételyeim a vállalkozás sikerét illetően, de a vágy mindenképpen nagyobbnak bizonyult, hogy mást csináljak, mint eddig. Persze egyáltalán nem volt olyan egyszerű a döntés, sokat gondolkodtam rajta. Volt idő ugyanis - egy elég hosszú éra – amíg szerettem a munkámat. Azt hiszem, arra az időszakra datálható, amikor még kaptam benne levegőt. Amikor nem őrölte fel az idegeimet, nem okozott nagyobb stresszt, mint a tűréshatárom, és nem éreztem úgy minden áldott nap végén, hogy a fejem egyetlen nagy méhkas. Nagyjából húsz évet töltöttem el így, és meglehetősen kurtán-furcsán alakult az elosztása. Leginkább az első mondjuk tíz év volt az, amikor kiegyenlített volt a munka és a magánélet közti egyensúly. Elment az ember reggel munkába, az utolsó tanóra után megebédelt, onnan meg uzsgyi a buszmegállóba, hogy elérjem az buszt. Délután kettőkor otthon voltam, és intézhettem a dolgaimat. E...

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – 2024. JÚLIUS 26. (Olimpia megnyitó... és utána) Hát megint eltelt négy év. Nem szép, tudom, de már nem emlékszem az előző ötkarikás játékokra. Talán azért lehet, mert lekötötte a figyelmünket a pandémia vagy mert abban az időszakban született Emma, és volt egy kis apróságom, így mással voltam elfoglalva. Ami az előző néhány olimpiából mindenesetre megmaradt, hogy milyen csekély esélye volt a magyaroknak nagy eredményeket elérni. Jó ideje így van ez már. Pedig sírtam, a rám törő ezernyi érzéstől, amikor anno a vízilabdacsapat aranyérmes lett. Mi több, zokogtam a boldogságtól, már most is szemembe szökik a könny, és a szétfeszül a mellkasom, ha rágondolok. Csodálatos idők voltak. Van most is azért büszkeségünk. Nem annyira ismert, és nem annyira elismert sportágakban is, de még mindig lehetünk büszkék, nem is kicsit. Csak éppen fogy a számuk. Nem támogatják őket kellőképpen? Nagyon is elképzelhető. Mert ugye a fránya foci… amit támogatni kell. Oktalanul, ésszerűt...

NAPLÓBEJEGYZÉSEK – 2024.július 21. (Helikopterek)   Ma hajnalban úgy döntöttem, kipróbálom. Akit érdekel, örömmel látom, akit nem, az mehet Isten hírével. Érdekes lehet ez, úgy írni naplót, hogy mindenki látja, de több lesz ez annál, mert beleírom majd mindazt, amit én vagyok, örömöt, bánatot, felháborodást, és mindent, ami emberi, de még inkább írói mivoltomnak jól esik, és érdemes. Próbáltam, hogy abbahagyom, mert oly keveseket érdekelnek a szavaim, de tudjátok mit? Azért sem teszem. Azért a néhány emberért és persze legfőképp saját magamért folytatni fogom, mert tudom, hogy jól csinálom. Ez a mai még csak egy visszatekintés, de olyan, ami maradandó nyomot hagyott bennem, ezért bejegyzésbe kívánkozik. Az ezt követőeket megpróbálom majd aktuálisan hozni, hadd áradjon, és tisztítson mindent és mindenkit maga körül. Tehát: Vasárnap reggel. Valami felébresztett. Sokszor nem tudom, mi az oka az eszméletre térésnek, egyáltalán annak nevezhető-e, hogy megérkezek egy másik vilá...