Így elsőre három dolog: Tyűha! és Azta! és Anemjóját! Frei Tamás szinte valamennyi könyvét olvastam. Azokat mindenképpen, amelyekben feltűnt André Calvi. Mindig bámulatos volt. A történetvezetés, a fordulatok, a tények és a fikció is. Az előző regényei is nagyon érdekesek voltak, de kicsit távolabbról vágtak fejbe, ha arra gondoltam, hogy minden fikciónak igaz bizonyos része. Amiről ugye a laikus olvasó nem tudja eldönteni, hogy mekkora rész lehet az egészből, és olyan mennyiségű az információáradat, hogy nem is kezdek neki a guglizásnak. Beérem többnyire annyival, hogy egy világpolgár írja ezeket a történeteket, akinek szíve joga annyi kitalációt írni bele, amennyit csak akar. Még ennek tükrében is lenyűgöző, ahogy a világot látja, valószínűleg át is látja. (De legalábbis sokkal jobban, mint mondjuk én.:-)) Ahogy olvastam ezt a legújabb könyvét egyik döbbenetből a másikba estem. Mindeközben azonban minden eddigi Frei-olvasásélményemmel szemben most először jött igen markánsan el...