
AZ ELSŐ DAL Serdülőlány voltam még, amikor legelőször szembejött velem a múltból ez az alföldi fiatalember a versein keresztül. Röstellhetném is magam, hogy ez az első alkalom nem a bennem ébredező irodalmár vágyakozásának volt köszönhető, mellyel Petőfi művészete felé készültem fordulni, hanem egészen egyszerűen éppen róla tanultunk az általános iskolában. Meglehetősen alapvető dolgok hangzottak el az életéről, emlékeim szerint alig vártam, hogy túl legyünk a száraz tények felsorolásán, ami a születését, halálát és az azok között eltelt huszonegynehány évet illette, amikor máris sor került János vitéz című költeményének megismerésére. Ez olyan szempontból volt érdekes az akkori irodalom órákon, hogy a tanári előadás után, mi kerültünk sorra, és váltóolvasás keretében igyekeztünk hibátlanul végigkövetni a költő sorait. Ez nekem, az örökké lámpalázas kis nebulónak folyton folyvást hatalmas izgalmat okozott. Egyszerre szerettem volna sorra kerülni, és láthatatlanná válni t...