KÖNYVAJÁNLÓ – Az Év könyve 2023 TOP 10 

„Hazai szépirodalom” 2. rész

Jakupcsek Gabriella: Alul semmi

Sorozatom 2. részében egy olyan könyvet hoztam, amely nem regény, hanem inkább afféle tényfeltáró, elemző, beszámoló jellegű mű. Mindezek így önmagukban nem ígérnek túl érdekes folytatást, de megnyugtatom a kedves Olvasót, hogy módfelett annak bizonyultak. Köszönhető ez elsősorban az írójának, Jakupcsek Gabinak, aki ezúttal is jó alaposan beleásta magát a témába mindamellett, hogy a saját tapasztalatait is leírja a könyvben.

A cím alapján még sokesélyes lehetne a dolog, bár a lehetőségeket erősen behatárolja a szerző kulturált egyénisége. Mégis, itt is azt a módszert követtem, hogy nem néztem meg előre a tartalmat, hadd okozzon meglepetést. Okozott is, nem is kicsit, ami azt illette, milyen mélységekben ásott le a szerző.

A téma tehát egy nem is olyan régen nagyjából lecsengett, de még a mai napig is odafigyelésre és óvatosságra okot adó jelenség, a koronavírus járvány időszaka. Miután még jól emlékszem a karanténra, a vírustól való félelemre, a kijárási tilalomra, és az idősek idősávjára, bizony jólesett egy ilyen szerteágazó áttekintést olvasni azokról az évekről. Gabi tulajdonképpen minden aspektusából megvizsgálja a jelenséget, vagy legalábbis azokból mindenképpen, amelyek az ő és családja életére is hatással voltak.

Ahogy olvastam a sorait, igen komoly elviség mentén élte meg ezeket a hónapokat is, magától, a családjától, a környezetétől és a társadalomtól is felelősségteljes magatartást várt el, és mindenképpen azt is tanúsított. Az emberi viselkedés majd’ minden formáját bemutatja, amivel akkoriban találkozott, és meg kell hagyni, nagyon ismerős helyzeteket és mondatokat olvashatunk az egyes fejezetekben.

Betekintést nyerhetünk a múltba is, ami a járványokat illeti, visszanyúlunk egészen a középkorig. Történelmi adatok és események említésével válik még átláthatóbbá, hogyan alakult az emberek világa a kolera, a lepra, a himlő vagy más világméretű, halálos vírusok felbukkanásakor. Szinte mind jelen vannak máig is a köztünk, de csak alapos utána olvasással lát az ember tisztán, mit tett azért az orvostudomány, hogy ma már minél kevésbé vagy egyáltalán ne fenyegessenek bennünket.

Igaza van Gabinak, valóban megváltozott a világunk a pandémia óta. Elkerülhetetlen volt, hogy rajta hagyja nyomát a társadalmakon, a digitális világon, az emberi kapcsolatokon. Bármennyire szeretnénk gyermekeinktől távol tartani a kütyüket azok káros hatása miatt, ez egyre nehezebbé válik. Sok szolgáltatás és tanulási lehetőség csak a használatukkal valósítható meg, erre halad a civilizáció. Hiába, hogy visszahúzódott a világjárvány, de az általa okozott változások közül több itt maradt a nyakunkon, és nekünk együtt kell élnünk vele. Ilyen az online oktatás térhódítása is. jómagam is otthonról dolgozom magántanárként, és laptop segítségével tartom az óráimat. Elindult egy folyamat, az online tananyagok létrehozásával, és sok tantárgy esetében egyre csak bővül a paletta, mert a közoktatás silány minősége, szervezetlensége, túlterheltsége és emberhiánya miatt egyre több a magánórát vállaló szakember. Ez pedig egyre színesedő online eszköztárat igényel.

Egy másik területen is fájó hiányérzetünk maradt: a halottaink tekintetében. Nem egy tragikus történet marad hátra az utókor számára, amelyek során a koronavírus vette el úgy családoktól a szeretteiket, hogy el sem búcsúzhattak tőlük, nem foghatták a kezüket, mert a járvány miatt látogatási tilalom volt a kórházakban. Szörnyű időszakot éltünk át, és nem volt teljes a gyászolás folyamata. Megjegyzem, sokszor még akkor sem az, ha van lehetőség a búcsúzásra.

Gabi nem marad az országhatáron belül a történetek és a tények leírásakor, egészen átfogó képet ad, és az, hogy betekinthetünk olyan fejlett, nyugati országok intézkedésmódjába is, mint Ausztria, még inkább kinyitja a szemünket a nagyvilágra.

A könyv tartalmát illetően nem törekszem a teljesség leírására. Egy témát pendítek még meg, ez pedig a társadalom oltásokhoz való hozzáállása. Máig is ellentmondásos. Nagyon is. Felelősségteljes viszonyulás-e az, ha valaki nem adatta be, de közvetlen kontaktban van azzal, akinek otthon van az idős szülője, kisgyermeke? Esetleg a várandós felesége? Nehéz kérdések. Gabi a saját értékrendszere szerint válaszol valamennyi felvetésre. Bevallom, számomra igen szimpatikus módon.

A könyv címét illetően csak annyit mondhatok, nagyon találó, és elég hamar fény derül az okára. Amikor elolvastam az erre vonatkozó fejezeteket, arra gondoltam, na igen, ott a pont! Hogyan is működött az élet a járvány idején home office-ban dolgozó társadalmunkban? Olvasd el, és mosolyogni vagy grimaszolni fogsz, annyira igaz. 

Ajánlom az Alul semmi-t minden kedves olvasó szíves figyelmébe, aki bővebb és átfogóbb képet szeretne kapni erről a nem is olyan régi időszakról!

 

 

KÖNYVAJÁNLÓ – Az Év Könyve 2023 TOP10 

„hazai szépirodalom” sorozat 1. rész

Palotás Petra: A kastélykert álma

Blogom új sorozatának ötletét az a felütés adta, hogy tavaly az én novelláskötetem is szerepelt a szavazáson Szépirodalom kategóriában. Érdekes tapasztalat volt, mert már az is szívdobogást okozott, hogy ezt a lehetséges megjelölést kapta: az Év könyve.

Idén újra lezajlott a szavazás, és ezúttal is készítettem egy listát a nyertesekről. Számomra természetesen a Szépirodalom kategória TOP10-es listája bír jelentőséggel, mivel magam is ebben a zsánerben alkotok. A sorozat első része tehát a tavalyi első 10 helyezett könyvei közül válogat majd. Ezt követően belekukucskálok a tavalyi és az idei többi kategória győztes kiadványaiba is, és ajánlom majd szeretettel a figyelmetekbe.

Kezdem tehát éppen csak bevégzett olvasmányommal, A kastélykert álmával. Ezt a regényt szokásomtól eltérően úgy vettem a kezembe, hogy nem voltak róla előzetes infóim. Annyit tudtam csupán, hogy a szerző, Palotás Petra korábban ismert médiaszemélyiség volt, és manapság már nem Magyarországon él. Csinos, belevaló, jó fellépésű nő, aki írásra adta a fejét.

Így vettem kezembe a fent említett regényét, és milyen jól tettem! Inkább voltam kíváncsi, minthogy elvárásaim lettek volna. Na jó, talán némiképp mégis voltak… És mind egy szálig pozitív irányba fordultak. Az Olvasó egy nagyon érdekes, fordulatos, olvasmányos regényt tarthat a kezében, amelyben megannyi cselekményszál fut a maga útján, hogy végül egyetlen helyszínen, egyetlen nagy összefonódásban érjen össze ott, a kastélykertben.

A könyv a címét tekintve még több esélyes lehetett a tartalmát illetően, de amint belelapoztam az első néhány oldalba, minden képzeletet felülmúlóan érdekessé vált az olvasás. Hát persze! Egy nevelőotthon. Mint oly sok vidéki településen épített kastélyban, melyek létrejöttükor még egy-egy nemesi családnak adtak fészket, a fehérvárcsurgói épület is helyt adott sokféle célra az évek során. Mi abba a korszakába tekintünk be, amikor fiúk számára berendezett intézményként működik, és lakói egytől-egyig – legyen az gyerek vagy felnőtt – igen érdekes sorsot tudhatnak magukénak.

Mindezek közül egyedül az újdonsült igazgató és annak családja mondhatja el, hogy aránylag harmonikusan él, ők azok, akik valódi jótét lelkei lesznek a bentlakóknak. Sok tragédia és félresiklott esemény árnyékolja be a múltat, de a kastély és annak karként ölelő kertje igazi menedéket nyújt a bent élőknek. A történet során minden viselkedésformára, minden hátsó szándékra, tettre és érzelemre fény derül, és mire a végére érünk, nem csak hogy mindent értünk, de mindent meg is értünk, át is érzünk.

Lépegetünk múlt és jelen között a megértés kedvéért, amely ezúttal egyáltalán nem zavaró, sőt mi több, sok titokra így derül nagyon szép történetvezetéssel fény, sok az „Ahhha, már értem…. atyavilág!” – típusú felismerés. Kamasz szerelem szövődik, amely egy életen át tart, hogy aztán csak a két főhős életének alkonyán teljesedjen be, mégis olyan erős érzelem fűzi őket össze, amely átível kontinenseken, élettörvényeken, mert akiket Isten egymásnak teremtett, azokat semmi sem választhat szét.

A regény egyik varázsa az érdekes fordulatok mellett az, hogy valamennyi az életből vett. Nemcsak hogy megtörténhetett volna, de valós helyzeteket mutat be, azok minden pozitív és negatív végkimenetelével. Közben pedig tavaszra nyár, őszre tél következik gyönyörű leírásokkal és a kastélykert minden szépségének ecsetelésével együtt, amelyeket felemelő olvasni az emberek sokszor torz világának és 1956 visszáságainak hátterében. Igazi fellélegzés a természet évszakonkénti átváltozásának nyomon követése a társadalom legmélyebb bugyraiba való lemerülés közben. Az sem mellékes tudnivaló a könyvről, amely a végén található Utószóból derül ki, hogy Petra saját felmenőinek történetét viszi a regény oldalaira, ez pedig még hitelesebbé teszi a mesélést. 

Szívből ajánlom ezt a regényt minden kedves olvasónak, és ígérhetem, hogy remek történettel találkozik majd, aminek a végén ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg mindannyiunkban: alig várjuk, hogy olvashassuk a Kékestetőt, a szerző legújabb könyvét (persze mindezek fényében érdemes lesz visszatekinteni is, és a többi regényével is közelebbről találkozni).