Keresés ebben a blogban

2024. december 22., vasárnap

 



KÖNYVAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek


Szemán Zoltán: Kard és feszület

Karácsony közeledtével az olvasni szerető emberekben többnyire felmerül, milyen művet vegyenek a kezükbe az ünnepek alatt. Ilyenkor minden elcsendesül, több időnk van egymásra és remélhetőleg magunkra is. Az olvasók nagy része olyan könyvet választ rendszerint, amelyet vagy évről évre visszatérő kedvencként üdvözöl mindig új mondanivalót, részletet fedezve fel benne vagy olyat, amelyik kapcsolódik az ünnepkörhöz, hogy ezáltal még inkább elmerüljön a hangulatban, és vannak olyanok, akik teljesen más világba szeretnének elrepülni a képzelet szárnyán az olykor mókuskereket jelentő hétköznapokból.

Ezzel a történelmi kalandregénnyel egy nagyon izgalmas lehetőséget ragadhat meg az, aki ez utóbbi választási lehetőség mellett dönt. A Kard és feszület Szemán Zoltán sokadik műve, aki elolvassa bemutatkozását a MKMT oldalán, figyelemre méltó adatokat olvashat róla. Zoltán zsánere többek között a fantasy, és ebben a könyvben a történelemben repít minket vissza részben a fantázia segítségével.

Egészen Richárd király uralkodásának időszakába, a 1100-as évek Angliájába jutunk. A történet a két főszereplő születésével kezdődik, és máris a sötét középkort idéző törvénnyel szembesülhet a kedves Olvasó, amikor is megtudjuk, hogy a két nemesi sarj, Andrew és John világra jöttét micsoda kegyetlen parancs kíséri. A fiúk ugyanis ikrek, és ezt abban a korban a sátán művének tartották. Az egyiküknek – aki másodjára született – vesznie kell. Szerencséjükre édesanyjukat egy jólelkű pap kíséri el arra a látogatásra, amelyet egy zárdába tesz, így amikor a visszafelé úton megindulnak a szülési fájdalmak, és végül egy fogadó egyik szobája lesz a szülőszoba, Bowen atya lélekjelenlétének és bölcs észjárásának köszönhetően eldől a fiúk sorsa. Az egyik Rancester lordjának örököse lesz, a másik pedig egy szerzetesi rendben nevelkedik fel. Apjuk kezdetben nem tud a cselről, később pedig, amikor értesül róla, már sokkal inkább előnnyé válik a másodszülött életben maradásának ténye, mint azt kezdetben gondoltuk volna.

A fiúk arra kényszerülnek, hogy szerepet cseréljenek a történet során, és ez elképesztő, izgalmas kalandokba keveri őket. Andrew-t az a feladat várja, hogy a Szentföldre utazzon, és Richárd király seregében harcoljon a szaracénok ellen, de végül John lesz az, aki elsőnek útra kél a szerepcsere okán. Az eseményszálak fordulatos úton fonódnak olykor egymásba, mindkettőjük útját végigkísérjük a Jeruzsálembe vezető úton, hogy végül céljukat csak részbe érve el, de mégis egymásra találva bogozzuk ki a boldog végkifejlet felé vezető út történéseit.

Hogy miért kell Andrewnak és Johnnak a Szentföldre mennie? Miért van szükség a szerepcserére? Kikkel találkoznak útjuk során, akik hol segítik, hol hátráltatják őket céljuk elérésében? Mindenre fény derül a fejezeteket olvasva, és garantálom neked, kedves Olvasó, hogy nem fogod tudni letenni ezt a remek regényt, ahogyan nekem is nehezemre esett.

Zoltán olvasmányosan ír, nagyszerűen alkalmazza a korbelinek ható szóhasználatot, itt-ott feltűnő játékos kifejezéseivel csak még inkább érdekessé teszi a regényt. Olvasás közben az volt a benyomásom, hogy igen komolyan elmerült a korabeli világban, és bármelyik országba is csöppentem, mindig az az érzésem támadt, hogy szakavatott, de legalábbis sokat olvasott író munkáját tartom a kezemben.

Jó szívvel ajánlom az író e könyvét minden kedves Olvasónak, aki nem csak kikapcsolódásra vágyik, hanem ismereteit is szeretné bővíteni mind a nyelvek (lásd: latin, olasz, arab, stb.), mind más kultúrák megismerésének terén, hiszen jó pár helyen találunk latin nyelvű mondatok a Bibliából és az egyházi gyakorlatból merítve, de megszólalnak más nemzetek fiai is a saját nyelvükön, amikor összetalálkoznak főhőseinkkel.

Örömmel és nagy érdeklődéssel olvastam a Kard és feszületet, és remélem, lesz módom megismerni Zoltán többi kötetét is.

 

 

2024. december 16., hétfő

 


KÖNYVAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek

Garajszki Rozika: Klárika

„Az élet egy hullámvasút.” – írtam már le számtalanszor ezt a mondatot egy-egy saját történetemben is. És valóban. Rozika könyve hűen tükrözi ezt, miközben bemutatja szereplői lelkivilágát, legmélyebb gondolatait is egy váratlan negatív vagy boldog helyzet kapcsán. A közös ezekben az, hogy akkora jelentőséggel bírnak az életünkre, hogy valóban le kell ülnünk az aktuális mérföldkövünkre, és el kell gondolkodnunk a továbbiakon.

Garajszki Rozika a Klárika című regényében egy olyan élethelyzetet írt le, amely nem a boldogak közé tartozik, mégis úgy fordította a dolgok alakulását – mert ilyen módon is van esély rá – hogy végül happyendnek nevezhető végkicsengése lett egy szerencsétlen szituációnak. Az mindenképpen elmondható, hogy az Olvasó nagy valószínűséggel elgondolkodik rajta, mit tenne hasonló helyzetben, és mindamellett, hogy örül, mert nem volt része hasonlóban, egyszersmind kíváncsi is rá, más hogyan oldana meg egy ilyen problémát. Érdekes volt olvasni Rozika gondolatmenetét, mintha írás közben maga is valóban belebújt volna a szereplők bőrébe.

Egyetlen nő sem szeretne ilyen helyzetbe kerülni, efelől biztos vagyok. Ahogy pedig Klárika, a főszereplő élte végig a sors eme kegyetlennek mondható fordulatát, arra igazán csak az erős, intelligens, magas érzelmi intelligenciával rendelkező feleségek képesek. Ugyanis a házasságtörés, pontosabban megcsalás egyik formáját és annak következményeit vezeti végig az Olvasó előtt Rozika. A férj a hűtlenség elkövetője, és javára legyen mondva, nagyon megbánja az cselekedetét, melyet erősen ittas állapotban követ el az asszisztensével.

Már az ominózus éjszaka után, másnap reggel tudatára ébred annak, mekkora hibát követett el, és aránylag hamar rájön, hogy nem a tagadás vagy elhallgatás, hanem a bevallás fog eredményre vezetni. A történet két vonzó, értelmes ember kapcsolatát mutatja be, akikben valóban végigmegy minden lehetséges gondolat és érzés, amely egy ilyen helyzetben előjöhet. Mindenekelőtt a teljességben megélt, harmonikus házasságot szinte kettétörő azonnal jelentkező bizalmatlanság vonul végig a teljes köteten.

Rozika azonban elég magas intelligenciával ruházza fel szereplőit ahhoz, hogy szép lassan, az idő múltával újra épüljön ez a sok éven szorosan és hűségesen ápolt kapcsolat, és a végén még egy váratlan és szívet melengető fordulat is történik, amitől az Olvasó végül megnyugodva, boldog végkifejletet kapva teheti le a könyvet.

A történet során felmerült bennem a kérdés, vannak-e, és ha igen, milyen fokozatai vannak a házastársi hűtlenségnek? Melyik az a helyzet, amiből tényleg van még kiút anélkül, hogy végleges elhidegülésre és válásra kerülne a sor? Valóban az asszisztensnő volt itt a csábító, ő tehető egyedül felelőssé vagy képes az alkohol, az érzelmi hiányérzet és sértett büszkeség arra, hogy így megváltoztasson egy férjet, bármilyen hűséges és szerető is legyen normál állapotában a feleségével szemben? Nehéz kérdések.

Rozika mélyen alámerül a szereplők gondolataiba és érzéseibe, s teszi mindezt úgy, amitől a történetvezetés is nagyon érdekessé válik. Úgy fűzi fel egyetlen nagy folyamattá a cselekményt, hogy ugyanazt az időszakot, amelyet mind a ketten megélnek, mindkettőjük szemszögéből bemutatja. Hol Klárika, hol Szilárd bőrében találjuk magunkat, és így szinte mi is részeseivé válunk érzelmi hullámvasútjuknak, mely során átélik és emészteni, megoldani próbálják a családot ért elképesztő helyzetet, és kis híján még egy tragédia is bekövetkezik.

Belép a képbe még valaki, akinek szintén a bőrébe bújhatunk. Érdekes módon ezt senki mással nem teszi meg a szerző, pedig családtagok, barátok és az üzlettárs is szerepet kapnak, ám ők ezt csak afféle külső szereplőként teszik meg. Ettől válik harmadik szereplő  közbelépése még hangsúlyosabbá. Hogy ki az, aki bátorságával és elszántságával próbálja menteni a menthetőt, kiderül, ha a kedves Olvasó elolvassa a regényt, amely olvasmányos, fordulatos jellegével odaszögez mindannyiunkat a fotelhez.

Jó szívvel ajánlom minden érdeklődő kedves figyelmébe!

2024. december 13., péntek



KÖNYVAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek

Pintér Amádé, Illangó és Jávor: Kalandok könyve I.

Kedves Olvasó! Úgy döntöttem, ma megszólítalak. Teszem ezt azért, mert ha úgy határozol, hogy kezedbe veszed a Kalandok könyvének első részét, akkor fel kell készítenem Téged egy-két dologra. Mindenekelőtt arra, hogy a címéhez méltón rengeteg kalandban lesz részed. Olyan sokban, hogy komolyan koncentrálnod kell majd, ha nyomon akarod követni az eseményeket.

Ezt a könyvet ugyanis három gyerek írta, három testvér. Illangó, Amádé és Jávor a Pintér család gyermekei, akik arra vállalkoztak, hogy leírják történeteiket, s teszik mindezt úgy, hogy igencsak szabadjára engedik a fantáziájukat. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen melyik gyerekről nem mondható el, hogy játékai során képzelete szárnyára ül, és hagyja, sőt, ösztönzi azt, hogy minél színesebb kalandokra vigye magával. Nincs ez másként e három kis írópalántával sem, akik történeteik egy részét a saját maguk által alkotott mesevilágból hozzák, másik részét pedig az életből, talán éppen a saját családjuk élményeiből.

Mindhárom gyermeknél észre lehet venni azt az erős vallásosságot, amelyet keresztény neveltetésükből hoznak magukkal. Sok eseménynél – legyen az baleset, kaland vagy felmerülő probléma – hívják segítségül Jézust, Istent, és a hozzájuk intézett imát, és csodával határos módon minden szorult helyzetből van általuk pozitív kiút. A kalandok során együtt megélt ünnepi alkalmaknál zsoltárokat vagy keresztény dalokat énekelnek, és ez érezhetően boldoggá teszi őket. A való élet kihívásai közben mindig találnak példát hasonló helyzetre a Bibliából, gyakran a válaszuk is innen való idézet, melyet egy-egy kérdésre adnak.

E könyv olvasása közben is az járt a fejemben, ami A fennsík titkánál: micsoda nagy segítség és támogatás tud lenni egy szülőpáros ösztönzése, akik meglátták gyermekeikben a tehetséget, és szorgalmazzák annak továbbfejlesztését. Sok szerzőnek kell megküzdeni azzal a helyzettel, amikor nem kap kívülről biztatást, mert bizony az önbizalom mellett az olvasók és a közvetlen környezet elismerése egy írói pálya előrehaladásának fő vonulata. Az a benyomásom, hogy ezt Illangó, Amádé és Jávor mindenképpen és megérdemelten megkapja.

Különleges már a nevük is – még sosem hallottam ezekről a keresztnevekről –, s éppúgy az a történetszövésük is. A legkiforrottabbnak – ha lehet ilyet kijelenteni még bőven alakulás alatt lévő gyermekek esetében – Illangó története tűnik, aki ezúttal is szokatlan érdeklődési területről hoz mesét. Az indiánok közé csöppenünk a főszereplő életének fiatalabb éveibe, és haladunk aztán a felnőttkor felé, tesszük mindezt pedig úgy, hogy közben végig az az érzet van az Olvasóban, mintha máris egy kis felnőtt kalandjait élnénk meg.

Amádé A kék terepjáró kalandjait és szerelését meséli el, bohókásan, egyik ámulatból a másiba ejtve bennünket. Itt aztán főként érvényes a parancs: „Szenteld nekem minden figyelmedet, különben úgy megszédítelek, mintha hullámvasútban ülnél!”

Jávor stílusa valahol kettejük között bóklászik, érdekes volt olvasni az általa megjelenített család élményeiről.

Van egy olyan említésre méltó vonulata is a történeteknek, amelyre fel kell hívni a figyelmet. Ez pedig nem más, mint hogy milyen mélyreható ismeretekkel rendelkeznek ezek a kis szerzők. Ámulatba ejtett minden témánál, mennyire részletesen írnak róla, úgy tűnik, ami felkelti az érdeklődésüket, annak alaposan utána mennek, bővítve ez által az olvasók tudását is.

Várom a további érdekes történeteket, és igyekszem majd nyomon kísérni írói fejlődésüket, hogyan csiszolódik képzeletviláguk adta történetmesélésük a tanulmányaik és koruk előrehaladtával.

Ajánlom a könyvet főként érdeklődő keresztény fiatalok figyelmébe!

  KÖNYVAJÁNLÓ - MKMT-s könyvek Sz emán Zoltán: Kard és feszület Karácsony közeledtével az olvasni szerető emberekben többnyire felmerül, m...