Sokat gondolkodtam rajta, megírjam-e ezt a bejegyzést, ha úgy tetszik kritikát. Végül a bennem vég nélkül zakatoló gondolatok hatására úgy döntöttem, megteszem.
Amit a kedves Olvasó most lát, az egy kortárs szerzőtől származó regény. Előzménye A Parfümkészítő, következő kötete pedig az idén ősszel megjelenő A viaszszobrász lesz.
Nem ismertem eddig Budai Lotti munkásságát. Érdeklődésemet a művészetekkel foglalkozó, öt érzékre építő regénysorozata azért keltette fel, mert a kiadvány már kinézetre is nagyon mutatós, első körben azt mondtam volna, hogy szívesen látnám a polcomon.
Az, hogy különleges női sorsokat, tehetségeket mutatnak be a könyvek, akik ráadásul (természetesen) olyan korokban éltek, amelyekben még a férfiaknak is nehéz volt boldogulnia, nemhogy a nőknek, csak még inkább megfogott a tartalmat illetően.
Nemcsak történelmi témákban nagyon izgalmas, de sok egyéb tényanyagot dolgoz fel, ami a parfümkészítést vagy éppen a festést illeti.
Itt jegyezném meg, hogy az első kötetben (A parfümkészítő) több érdekesség, tudnivaló olvasható a parfümök összeállításáról, készítéséről, mint a második kötetben a festészetről (A festőművész). A második kötet elvész Firenze sötét korszakában, a férfiak és a nők viszonyaiban.
Mindazonáltal a tartalom zseniális mind a két kötetben. Érdekes, kalandos, nem volt kedvem letenni, és pár nap alatt el is olvastam mindkettőt nem kis tudásanyaggal gazdagodva.
Viszont:
Azt kell mondanom, az olvasás minőségén, vagyis az olvasásélményen sokat rontott néhány dolog. Amiért ezt most leírom, mert a második kötet ott szerepelt az Év könyve szavazás első 10 kiadványa között, márpedig az a véleményem, hogy oda csak minden szempontból arra érdemes könyvek kerülhetnének. Jóllehet az illető verseny egy közönségszavazás, tehát nem szakmai zsűri értékel, mégis merem remélni, hogy nem csak engem zavartak azok a hibák, amik ezekben a könyvekben lépten-nyomon felmerültek.
Ha lesz e könyveknek újranyomása, mert olyan sikeresek lesznek, javaslom vagy a szerzőnek vagy a kiadónak, hogy küldje el egy alapos átnézésre, legfőképp ami a korrektúrát illeti, rengeteg ugyanis az elgépelés. Az első kötetben tördelési hiba is előfordult, de akadt stilisztikai, kifejezésbeli hiba is.
Ez roppant zavaró az arra figyelmes Olvasó számára, akinek a tartalom viszont rendkívül érdekes és lebilincselő lehetne.
Mindettől eltekintve nagyon jó regény mindkettő, és várom a folytatást ősszel.